Szőcs Péter Levente (szerk.): Urziceni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Descoperiri arheologice - Régészeti leletek
Descoperiri arheologice Hotarele Urziceniului au fost intens locuite de-a lungul istoriei, la fel ca şi teritoriul celorlaltor localităţi aflate pe malurile mlaştinii Ecedea. Terenurile de la marginea mlaştinii şi din văile ce se varsă în ea, Valea Neagră (Pârâul Mogyorós) şi Pârâul Fabricii de Hârtie, au fost preferate pentru agricultură, din cauza umidităţii solului şi a conţinutului nisipos, ce îl facea uşor de lucrat cu instrumente primitive. Zonele umede din văi sau dintre dunele de nisip erau deosebit de bune şi pentru creşterea animalelor. Informaţiile arheologice şi datele istorice mai recente documentează importanţa acestei activităţi pentru comunităţile umane care au vieţuit aici de-a lungul timpului. Resursele de trestie şi pădurile prezente în zonă au oferit materie primă la îndemână pentru construcţia locuinţelor şi a anexelor gospodăreşti. Cele mai vechi urme de locuire descoperite pe teritoriul comunei datează din epoca neolitică timpurie. O comunitate aparţinând culturii Criş s-a stabilit pe insula înconjurată de terenuri mlăştinoase din zona Râtul Vada. Locuirea creşte în intensitate în perioada neolitică dezvoltată, perioadă pentru care pe teritoriul comunei au fost descoperite urmele a trei aşezări în punctele Crucea Vada, La Păşune (Disznó legelő) şi Vamă. Din ele provin topoare de piatră şi ceramică pictată cu bi-2 Régészeti leletek Csanálos határa az idők folyamán sűrűn lakott vidék volt, akárcsak az Ecsedi-láp környékének többi települése. A mocsár peremén, valamint a Mogyorós-, illetve a Papírgyári patakok völgyének nedves, homokos talaja kezdetleges eszközökkel is jól művelhető mezőgazdasági terület volt. A homokdombok között elterülő nedves völgyek ideális körülményeket biztosítottak az állattartásra. A régészeti leletek és a történelmi adatok bizonyítják e tevékenységek fontosságát az itt élt közösségek életében. Ezen kívül a nád és a környékbeli erdők biztosították az alapanyagot a házak illetve a gazdasági melléképületek számára. A legrégibb adat a település területének lakottságára a kora új kőkorszakból származik. A Körös kultúra népessége telepedett le a Vada Rét környéki mocsarak egy szigetére. Az itt letelepedett népesség az újkőkor későbbi szakaszában megnövekedett, a község területén három település nyomát is beazonosították a Vada-kereszt, a Disznó legelő és a Határátkelő lelőhelyeken. Ezekről a településekről származnak azok a kőbalták és bitumennel festett kerámiatöredékek (valószínű Berettyó völgyi import), amelyek a régészek által „Piskolt csoportnak” nevezett civilizáció jellegzetességeit mutatják. Csanálos környékét intenzíven lakták a fémkorszakok idején is. A rézkor folyamán a Tisza alföldjén
