Szőcs Péter Levente (szerk.): Urziceni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Archaeological discoveries
culoare cenuşie, zgrunţuroase, un colţ de mistreţ folosit ca pandantiv şi un pieptene de os cu dinţi bilaterali. Pandantivele din colţi de animale sălbatice (urşi, mistreţi) aveau, pentru popoarele barbare, rol de amuletă. Ele simbolizau puterea animalului şi purtătorul lor credea că îşi însuşeşte o parte din aceste calităţi. Pieptenele de os cu dinţi bilaterali datează locuinţa în intervalul secolelor IV-VI d. Hr. Aceşti piepteni erau folosiţi atât în provinciile romane, cât şi în mediul poarelor germanice. O descoperire interesantă este reprezentată de o groapă rectangulară cu pereţi arşi, identificată în apropierea locuinţei, orientată pe axa nord-sud, cu lipitură arsă pe pereţi având o grosime de 2 cm. Umplutura este negricioasă cu mult lemn carbonizat şi pământ ars. Asemenea gropi au fost descoperite în tot arealul locuit de daci liberi şi popoare germanice în bazinul Tisei Superioare. Pe baza analogiilor din Europa Centrală putem să presupunem că ele au originea în mediul germanic. în stadiul actual al cercetărilor, funcţionalitatea acestor gropi nu este foarte clar stabilită. S-a presupus o legătură cu procesarea fierului de baltă sau cu alte activităţi meşteşugăreşti. Având în vedere regularitatea orientării pe axa nord-sud, putem să presupunem un rol cultic, dar datorită numărului mare al descoperirilor, funcţia se leagă probabil de activităţi cotidiene. Aşezarea din epoca romană sau prima epocă a migraţiilor de la Urziceni Vamă are un caracter de gospodărie 10 közép-európai analógiák alapján az ilyen objektumok leginkább germán jellegűek. A kutatások jelenlegi állása szerint az ilyen gödrök rendeltetése nem állapítható meg pontosan. Feltételezhető, hogy a gyepvas feldolgozásához vagy esetleg más kézműves tevékenységhez köthető, de a szabályos É-D tájolás miatt felvetődik, hogy nincs-e kultikus jellege. Nagy számuk miatt, minden esetre meglehetősen mindennapinak számítottak. A határátkelőn feltárt település egy elzárt kisebb gazdaság lehetett, az ilyenek rendszerint a patakok partján helyezkedtek el és kisebb nagyobb távolságra követték egymást. A közeli határőrlaktanya területén, építkezések során egy csontvázas sír került elő. 1998-ban egy kisebb ellenőrző ásatásra került sor, de újabb sírok nem kerültek elő. Valószínűleg egy kisebb temető vagy csak egy elszigetelt sír lehetett itt. Az előkerült temetkezés mellékleteiből egy korongon készült tálacskát sikerült megmenteni, amely erősen vörös színével tűnik ki. Az edény formája tipikus római eredetű kerámiára utal, ilyen a barbár népeknél nem fordul elő gyakran. Ennek ellenére a sír etnikai meghatározása problematikus. A csontvázas temetkezés vidékünkön főleg a szarmatákra jellemző, de a késő római korban már más barbár népek is rátértek erre a temetkezési rítusra (korábban a hamvasztásos rítust használták). Az aprólékosabb megfigyelések hiányában, mint pl. a csontváz tájolá-
