Ciubotă, Viorel (szerk.): Turulung. Micromonografie (Satu Mare, 2009)
Turulung Vii - Drăguşeni
vár - a családnak a 17. század végén, vagy a 18. század elején, ám nagyon valószínű, hogy Celebi szándékosan eltúlozta a csata bemutatását, vagy esetleg összekeverte a helyszíneket. A 17. század végéről származnak az első adatok, melyek Túrterebes etnikai összetételére vonatkoznak. Ekkor már a ruszinok jelentős részét alkották a lakosságnak. Számarányuk 1689-ben megközelítette a 40 százalékot. Szerepük a későbbiekben fokozódott, 1722-ben Túrterebest rutén nyelvűként említik a források. A 19. század második felére a ruszin népesség fokozatosan asszimilálódott, 1862-ben már a magyar nyelvet beszélők száma volt a legmagasabb. A 18. század első felében a falut birtokló Perényi család rövid időre áttért a protestáns hitre, azonban a birtokok elvesztése fölötti félelem miatt újrakatolizáltak, sőt rövid időn belül a bécsi, katolizációt támogató politika elszánt harcosaivá váltak. A katolikus hitre való visszatérésben azonban Túrterebes lakói nem követték hűbéruraikat, és megmaradtak reformátusoknak. Az ebből fakadó konfliktus csúcspontja 1744-ben következett be, amikor a Perényiek megtiltották a reformátusoknak a templom használatát. Érdekeik érvényesítésében nem riadtak vissza erőszak alkalmazásától sem, betörték a templom ajtaját és bántalmazták a jelen lévő híveket. Az eseményt elhúzódó per követte, melyet a Perényiek nyertek egy a templom tornyában olvasható feliratnak köszönhetően, melyen szerint a templom építtetője Perényi Gábor volt. A korabeli források szerint a templom romos állapotban volt, így felmerült egy új templom építésének gondolata, melyet a római katolikus hívek számának gyarapodása - katolikus svábok betelepítésének eredményeként - is Peisaj din hotarul satului Turulung-Vii Látkép Túrterebes-Szőlőhegy határából Landscape írom Turulung-Vii Краєвид окраїни села Турулунг-Вій 39
