Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)

Nagyecsed după desecarea mlaştinii şi pănă în zilele noastre - Nagyecsed a láp lecsapolásától napjainkig

între Mátészalka şi Cărei a rămas, însă, pe vechiul traseu, ocolind astfel localitatea Nagyecsed. Din această cauză, construirea căii ferate a avut o importanţă majoră. Linia inaugurată în 1905 lega localitatea cu Cáréiul, centru de domeniu şi de comitat. Gara construită în aceeaşi perioadă avea mai multe linii, depozite şi cântar.

Nagyecsed după desecarea mlaştinii

ŞI PÂNĂ ÎN ZILELE NOASTRE

Odată cu desecarea nu s-au rezolvat toate problemele hidrologice. Din cauza inundaţiilor repetate, în 1909, s-a înfiinţat Asociaţia Desecării Mlaştinii Ecedea şi Regularizarea Inundaţiilor şi a Apelor de Infiltraţie pe Malul Stâng al Someşului, care a construit după anul ploios din 1914, o uzină electrică la stăvilarul dintre Someş şi Crasna (1898). Cazanele şi maşina de aburi au fost fabricate la Első Hazai Gépgyár, iar pompa la Ganz Hazai Gépgyár Rt. Uzina de pompare a fost transformată în 1927 în uzina electrică şi a produs curent electric pentru aproape 30000 de locuitori, de la Ujgorod până la Mátészalka. După creşterea cererii, în 1943 capacitatea uzinei eletrice a fost mărită cu 6 motoare electrice Siemens 9001/s. Azi, uzina este monument de patrimoniu industrial, aparatura fiind funcţională şi în prezent.

în urma acestor amenajări, populaţia şi teritoriul localităţii s-au dezvoltat accentuat. Conform repertoriului localităţilor din 1895, teritoriul comunei cuprindea 7543 de iugăre şi existau aici 471 de case, iar în 1907,7596 de iugăre şi 601 de case, cu 3851 de locuitori. Din totalul

Nagyecsed a láp lecsapolásától

NAPJAINKIG

A lecsapolással nem oldódott meg minden vízügyi kérdés. Az ismétlődő árvizek hatására 1909-ben ismét megalapították az Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatot, amely az 1914-es esős év után a már megépített Szamos-Kraszna zsilipnél (1898) elektromos művet építtetett. A kazánokat és a gőzgépet az „Első Hazai Gépgyár Rt”, míg a szivattyút a „Ganz Hazai Gépgyár Rt” készítette. A szivattyútelepet 1927-re villanyteleppé építettek át, mely Ungvártól Mátészalkáig közel 30000 embert látott el villamosenergiával. A növekvő igényeknek köszönhetően a telepet 1943-ban kibővítették 6 db Siemens 9001/s-es villanymotorral. A jelenleg ipari műemlék telep gépei a mai napig működőképes állapotban vannak.

Mindezek hatására a település lélekszáma és területe szépen gyarapodott. A Helységnévtár szerint 1895-ben 7543 hold mellett 471 házzal, 1907-ben 7596 hold mellett 601 házzal és 3851 lakossal számolhatunk. Ezek közül 3312 református magyar, 236 fő izraelita, 190 görög katolikus - Fábiánházáról átköltözött - ruszin és 100 római katolikus, akik közül 77 Vállajról és Mérkről átköltözött sváb. A zsidók a 18. század derekán, a görög katolikusok csak a század végén kezdetek betelepülni. A településen 1828-ban 21 zsidó és 19 római katolikus élt. Míg a zsinagóga már 1888-ra elkészült - amelyben 1902-től rabbi is volt -, addig a római katolikus egyház csak 1929-ben önállósult, és csak 1935-re épült fel a templomuk.

40