Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)

Nagyecsed după desecarea mlaştinii şi pănă în zilele noastre - Nagyecsed a láp lecsapolásától napjainkig

populaţiei, 3312 persoane erau reformaţi de etnie ma­ghiară, 236 izraeliţi, 190 ruteni greco-catolici strămutaţi din Fábiánháza şi 100 de romano-catolici, dintre care 77 de şvabi strămutaţi din Vállaj şi Mérk. Evreii s-au aşezat aici la mijlocul secolului al XVIII-lea, iar greco-catolicii abia la sfârşitul veacului. în 1828 trăiau în localitate 21 de evrei şi 19 romano-catolici. Pe când sinagoga s-a cons­truit deja în anul 1888 (din 1902 având şi rabin), parohia romano-catolică a fost organizată doar în 1929, iar biseri­ca a fost ridicată în 1935. S-a format o mică societate intelectuală, din care fă­ceau parte conducătorii comunei, împreună cu medicul, farmacistul, conducătorii centralei electrice, preoţii şi presbiterii. în 1903, în locul şcolii confesionale s-a în­fiinţat şcoala elementară de stat cu opt săli de clasă. Un exemplu bun pentru implicarea bisericii în organizarea societăţii era preotul reformat Berey József, primul mo­nograf a Ecedei, care a reuşit să obţină un stand separat la Expoziţia Naţională din 1896 pentru meşteşugarii din localitate. Un efort material puternic a însemnat şi ridica­rea noi bisericii reformate. în anii 1860 a devenit necesară construirea unui nou edificiu. Construcţia s-a derulat între 1863-1868, dar în timpul slujbei din 8 mai 1870 tur­nul bisericii s-a prăbuşit omorând cinci oameni. Ridica­rea noului turn a început abia în 1896, acesta fiind sfinţit în cadru festiv în 17 iunie 1900. Cu această ocazie, noul turn şi întreaga clădire au primit un aspect uniform. Clă­direa astfel creată, situată pe dealul cetăţii în axul străzii Rákóczi Ferenc este şi în zilele noastre podoaba oraşului. Kialakult egy szűk értelmiségi réteg, melynek tagjai közé a nagyközség vezetői, az orvos, a gyógyszerész, a vil­lamos centrálé vezetői, a lelkészek és a presbitérium szá­mítottak. 1903-ban az egyházi helyett 8 tantermes állami elemi iskola nyílt. Jó példája az egyházi közösségszerve­zésnek Berey József lelkész - Ecsed első történetírója -, aki kiharcolta, hogy a Millenniumi kiállításon (1895) az ecsedi kosár-, kas- és gyékényfonók külön helyet kapja­nak. Nagy próbatételt jelentett az egyház anyagi talpra állítása is. Az 1860-as évekre új református templom építése vált szükségessé. Az építkezés 1863-1868 között folyt, de az 1870. május 8-ai istentisztelet alatt a torony ráomlott a templomra, öt ember halálát okozva. Az új to­rony építését csak 1896-ban kezdték meg, és 1900. június 17-én szentelték fel ünnepélyes keretek között. Nem csak a torony készült el, az egész építményt egységessé formál­ták. A Rákóczi Ferenc utca tengelyében, a várdombon álló templom a mai napig a település éke. Az első világháború után meghúzott határvonal el­vágta Nagyecsedet természetes központjától Nagykároly­tól. Egyfajta végállomás lett, melyet elleptek a menekülők. A megrázkódtatást azonban konszolidáció követte. Nagyecsed gazdasági-társadalmi bajainak forrása a rossz birtokmegosztás, a nagybirtokok túlsúlya volt. Elsőként a református egyház osztott ki 96 házhelyet a temető mel­letti birtokából, majd az Országos Földrendező Bizottság 1000 holdat parcellázott fel a nincstelenek között. Emel­lett 360 házhely kiosztásával létrehozták az Újtelepet. To­vább fejlesztették az elemi iskolát, illetve kültelki iskolák 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom