Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Nagyecsed şi împrejurimile în evul mediu
tă aşezarea populaţiei germanice în zonă. Tot de ei se leagă cimitirul de pe latura vestică de la Sárvári-halom. Cu ocazia perieghezelor efectuate în acest punct, au fost descoperite pe arătură două fibule şi un fragment de scramasax (sabie cu un singur tăiş). Omul a părăsit din nou zona în urma războaielor din epoca migraţiilor. Intrarea slavilor în valea Someşului a început abia în secolul al VIII-lea. Cu toate că pe teritoriul Nagyecsed-ului nu sunt identificate aşezări slave, există mai multe indicii care atestă prezenţa lor în zonă. La Mátészalka s-a descoperit un fragment de cataramă din aur, care a aparţinut, potrivit arheologului István Bóna, unui conducător slav. La Fábiánháza-hotarul Mérk, la intersecţia drumului spre Nagyecsed, a fost descoperit material ceramic care indică o aşezare din secolele VIII-IX. Pe lângă alte multe denumiri geografice şi de localităţi, chiar cea a râului Crasna provine din limba slavă. Nagyecsed şi împrejurimile în EVUL MEDIU Odată cu aşezarea ungurilor, mlaştina Ecedea, ca un obstacol de neîntrecut, a devenit o parte a prisăcilor. După cronica lui Anonymus: “Szabolcs şi Tas, pornind cu jumătatea oştii pe malul Tisei au supus popoarele de acolo şi au înaintat spre râul Someş în acel loc, care se numeşte azi Sárvár. Acolo, sub mlaştini (...) au săpat un şanţ mare şi au ridicat o cetate puternică de pământ...”. Relatările lui Anonymus trebuie privite cu a Kr. e. 3. században a Rajna vidékéről kelet felé terjeszkedő kelták jelennek itt meg. A vas és a korongolt edények tömegessé tételén kívül olyan vívmányok fűződnek a nevükhöz, mint pl. a pénzverés és az üvegművesség. Jellegzetes grafitos, korongolt kerámiájuk a Sárvári-halomhoz tartozó Remete területén került elő. Sűrű településhálózatukra utal a környékről származó nagy mennyiségű kelta kerámia: Fábiánháza-Mérki határ, Nyírcsaholy- Szentmiklós. A későbbi időszakban Nagyecsed környéke lakatlan: nyugatra szarmaták, keletre - a láp keleti oldalán - dákok, szarmaták, germánok, északra pedig germánok laktak. Már a népvándorlás kor emléke a Kis-tag-dűlőből, a régi Kraszna egy kiszáradt ágának magaspartjáról előkerült III. Valentinianus (Kr. u. 425-455) nyugatrómai császár arany solidusa. A pénzek jelenléte a környéken megtelepedő germánokhoz köthető. Ez utóbbi népesség jelenlétét erősíti meg a Sárvári-halom nyugati oldalán megfigyelt temető. Terepbejárás során itt két ruhakapcsoló tű (fibula) és egy egyélű kard (scramasax) töredéke került elő a szántásban. A népvándorlás kor háborús eseményeinek következtében a vidék ismét lakatlanná vált. A szlávok majd csak a 8. században kezdtek benyomulni a Szamos völgyébe. Bár Nagyecsed területéről nem ismerjük településeiket, de jelenlétükre több jel is utal. Mátészalkán előkerült egy 9. századi avar típusú arany szíjvég, amely Bóna István szerint egy szláv főember „hagyatéka” lehetett. A Fábiánháza-Mérki határban, a nagyecsedi út elágazá-12
