Szőcs Péter Levente (szerk.): Căuaş. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Archaeological vestiges
sau o piesă de acelaşi tip, descoperită în hotarele localităţii Hotoan. Descoperiri semnificative au apărut şi din epoca cuprului. Din perioada timpurie a acestei epoci datează aşezarea de la Hotoan (cultura Tiszapolgăr). Aşezarea a fost identificată prin fragmentele ceramice cu butoni ascuţiţi, descoperite în terenul arat din zona fostelor grajduri CAP. La Hotoan, în puntul La Păşune a fost descoperit un mormânt ce conţinea un şirag de mărgele din marmură albă specifice acestei epoci. Alte două aşezări din epoca cuprului au fost descoperite pe teritoriul localităţii Ghenci, în apropierea hotarului Tireamului, în punctele numite Ierul Körte şi Păpurişte. Gruparea descoperirilor din epoca cuprului de-a lungul Văii Ierului se poate explica prin importanţa deosebită pe care o joacă creşterea animalelor în această perioadă. Din perioada timpurie şi mijlocie a epocii bronzului (perioada 2000-1400 î. Hr.) sunt cunoscute patru aşezări. Două dintre ele, Ghenci- Tagul Kati şi Răduleşti- Grădina lui Ţurcaş au fost identificate prin materialele ceramice scoase la suprafaţă de plug. în schimb, o aşezare situată în apropiere de intrarea în Ghenci dinspre Cărei a fost descoperită în şanţul în care, în anul 1997, a fost montat un cablu de fibră optică. Tot în urma săpării unui şanţ (Canalul Gat) au fost descoperite fragmente de vase şi un topor de piatră ce atestă existenţa unei aşezări în hotarul localităţii Ady Endre. începând cu epoca târzie a bronzului (1400-1150 î. Hr.) se constată o creştere a intensităţii de locuire a zonei. Pentru această perioadă sunt cunoscute mai multe aşezări, din care trei aflate pe teritoriul localităţii 4 volt TSz istállók körüli szántáson talált bütykös kerámiamaradványok alapján azonosították. Érhatvanban a Legelő nevű ponton egy sírban fehér márványból készült gyöngysort találtak, amelynek használata erre a korra jellemző. Két másik rézkori települést Genesen a teremi határ közelében, a Körte ér és a Kákás pontokon azonosítottak. Az állattartás kiemelkedően fontos szerepet játszott abban az időben, ezzel magyarázható, hogy a rézkori leletek az Ér völgye mentén csoportosulnak. A korai és a középső bronzkorszakból (Kr. e. 2000- 1400 között) négy települést ismerünk. Kettőt közülük a Gencs-Kati tag és a Răduleşti-Ţurcaş kertje lelőhelyeket szántáskor kifordított kerámiamaradványok alapján azonosították. Egy másik települést Genes Nagykároly felőli részén, az 1997-ben lefektetett optikai kábel árkában fedezték fel. Szintén árokásás alkalmával (Gáti csatorna) kerültek elő cserépmaradványok és egy kőbalta Adyfalva határában, amelyek szintén egy bronzkori településre utalnak. A késő bronzkor (Kr. e. 1400-1150) kezdetétől Kávás vidékét sűrűbben lakták. Ebből a korszakból több települést is ismerünk, közülük három Adyfalván található. Két településen (Gencs-Csókás erdő és Gencs-Körte ér) a lakásmaradványok mellett két bronzbaltát is találtak. Egy szép füles tokos baltát találtak Érhatvan területén is. De a legérdekesebb leletek Érkávás területéről származnak. Közülük az elsők azok a tömör aranykarperecek, amelyeket a Sziget közelében találtak 1965 őszén. A két karperec és a megtalált töredékek együtt nem kevesebb, mint 367,8 g súlyúak. 1983-ban V. Ţoca a Kávás és Adyfalva
