Szőcs Péter Levente (szerk.): Căuaş. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Archaeological vestiges
databile în această perioadă. între localităţile Cărei, Tiream şi Ghenci, în zona unei movile de mari dimensiuni, numită Hóimul Mare, au fost descoperite fragmente ceramice modelate la roată, un fragment dintr-un chiup cărămiziu, cu o bandă de trei linii în val. La est de Ghenci, spre Sânmiclăuş au fost identificate, pe o rază de cca. 1 km, mai multe puncte cu descoperiri din epoca romană, care probabil aparţineau aceleaşi aşezări. La Lutărie, în urma lucrărilor de exploatare a lutului au fost scoase la iveală vestigii ce atestă o aşezare cu mai multe faze cronologice. Fragmentele ceramice din pastă fină, cărămizie, printre care un fragment de strachină cu urme de vopsea roşie, cu motive ştampilate, care imită terra sigillata sunt dovezile unor legături comerciale cu provincia Dacia. Locuitorii îşi continuă traiul până la sfârşitul secolului al IV-lea, perioadă în care se datează o strachină brună şi un pieptene de os fragmentar cu mâner semicircular. Presupunem că zona de grinduri şi terase joase din estul bazinului Ierului Superior a fost locuită intens în epoca romană. Astfel, în hotarul localităţii Căuaş, la Dinyés Domb, în stânga drumului dintre Căuaş şi Hotoan, Petri Mór menţionează fragmente ceramice din epoca romană şi o verigă dintr-un lanţ de aur. La Hotoan, la ieşirea din localitate spre Căuaş, în apropiere de fostele grajduri ale CAP, în punctul numit Losonczi Tag au fost descoperite fragmente ceramice modelate la roată, fine, cenuşii, lustruite. Pentru epoca migraţiilor cunoaştem mai puţine vestigii. De-a lungul văii Ierului au pătruns probabil grupuri de avari. în intravilanul localităţii Ghenci a fost descoperit un mormânt avar, iar la Căuaş, au fost 12 Adyfalva határában, a termálforrás közelében van, míg a másik Genes határában a Szentmiklósi út mellett. E település közelében egy ezüst pénzérmét is találtak a Kr.e. III. századból. Érkávás község területén a római korban többféle anyagi műveltség keveredett. A szarmata és germán törzsek anyagi kultúrája találkozott az itt élő szabad dákok műveltségével. Adyfalván, a Kraszna egyik mellékfolyója partján a falutól mintegy 3 km-re déldélkeleti irányban Érszentkirály felé terepbejárás alkalmával találtak finom anyagú, szürke, korongolt kerámiát, amely erre a korszakra jellemző. Nagykároly, Terem és Genes között, egy Nagyhalomnak nevezett magaslaton korongolt kerámiatöredékeket és egy téglavörös, hármas hullámvonallal díszített táldarabot találtak. Gencstől keletre, Szentmiklós felé mintegy egy km sugarú körben több ponton találtak római kori leleteket, amelyek valószínűleg egy településről származnak. Egy másik, több kronológiai fázisban is létező településre az Agyagbánya területén a kitermelés során felszínre került leletek utalnak. Finom anyagú, téglavörös kerámiatöredékek - köztük egy piros festékkel díszített táldarab, terra sigillata-t idéző pecsételt díszítéssel - a római Dacia provinciával folytatott kereskedelem bizonyítékai. A telepet egészen a 4. század végéig lakták, ezt bizonyítja többek között egy barna, vastag falú tál és egy csontfésű, félköríves fogóval. Az Ér völgyének homokhátai és teraszai valószínűleg a császárkorban is sűrűn lakottak voltak. Petri Mór Érkávás határában, a Dinnyés dombon, az Érkávás és Érhatvan közötti út bal oldalán említ római kori kerámiát valamint egy arany láncszemet. Továbbá az Érhatvanból Érkávás felé vezető út mentén, a volt
