Szőcs Péter Levente (szerk.): Cămin. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2010)

Historic data

Evenimentele tumultuoase prin care a trecut Sătmarul la finalul primului război mondial, înainte de alipirea sa la România, au afectat şi Căminul. Scurtul regim al Republicii Sfaturilor în Ungaria a adus cu sine persecuţii şi la nivel local, împotriva celor percepuţi ca adversari ai socialiştilor. în Satu Mare, unul dintre primii arestaţi a fost preotul din Cămin, acuzat de instigare a spiritelor la adresa noii orânduiri politice. Preotul a fost arestat şi închis la Satu Mare, reuşind să scape de condamnare şi chiar de posibila execuţie abia la intervenţia favorizantă a unui înalt funcţionar judecătoresc. Alipirea unei părţi a comitatului Satu Mare (care cuprindea şi Căminul) la România a dus la sfârşitul Republicii Sfaturilor în zonă, după abia două luni de funcţionare (martie-aprilie 1919).

în anii 1940-1945, locuitorii din Cămin au fost afectaţi în mare măsură de schimbările de regim politic şi administrativ care au survenit în timpul şi imediat după cel de al doilea război mondial. în afara celor care şi-au pierdut viaţa pe front, 17 persoane din sat au fost arestate şi internate în lagărul de la Feldioara de către armata română, care i-a considerat dezertori. 4 dintre aceştia şi-au pierdut viaţa. Cea mai mare traumă a constituit-o însă pentru populaţia germană a Căminului deportarea masivă din anul 1945. Atunci, 230 de locuitori din sat au fost transportaţi în lagărele de muncă din URSS, ca să plătească, alături de alte sute de mii de

26

ka helyben is megtorlásokat hozott, a szocializmus ellenségeinek tartott személyeket kegyetlenül üldözték. Szatmár megyében a kálmándi pap volt egyike a legelső letartóztatottaknak, akit az új rendszer elleni izgatással vádoltak. A papot letartóztatták és a szatmárnémeti börtönbe zárták, az ítélettől és a lehetséges kivégzéstől egy magas beosztású törvényszéki hivatalnok közbelépése mentette meg. Szatmár megye - Kálmándot is magába foglaló - nagyobb részének Romániához való csatolásával mindössze két havi (1919. március - április) működés után a Tanácsköztársaság véget is ért a régióban.

Az 1940-1945 közötti időszakban Kálmánd lakosainak sorsát is nagymértékben érintették a politikai rendszerváltozások, a II. világháború és az azt követő események. Azokon kívül, akik a fronton veszítették életüket, további veszteségeket is szenvedett a település. A román hadsereg, mert katonaszökevényeknek tartotta őket, 17 személyt tartóztatott le a falu lakosaiból és internált a földvári munkatáborba. A táborban közülük 4 személy vesztette életét. A kálmándi német lakosság számára a legnagyobb csapást az 1945-ben végrehajtott tömeges deportálás jelentette. Akkor a falu 230 lakosát hurcolták el szovjet munkatáborokba, hogy megfizessenek, akárcsak az a sok százezer német anyanyelvű ember (többnyire civil), akiket a szovjet Oroszország kérésére kollektív bűnösséggel vádoltak. A kálmándi deportáltak közül 33 személy vesztette életét a lágerekben.