Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Andrid. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2011)
Mărturii arheologice
Mărturii arheologice Bogăţia şi diversitatea resurselor naturale a favorizat locuirea intensă a teritoriilor de la marginea Văii Ierului. îndeosebi pe linia terasei - pe care se află vatra satelor Andrid, Dindeşti şi Irina - dar şi pe unele grinduri din mlaştină, s-au înfiinţat pe parcursul mileniilor zeci de aşezări umane. Bogăţia zonei a determinat nu doar înflorirea rapidă a aşezărilor, ci uneori şi stingerea lor, din dorinţa altor comunităţi de a le ocupa sau jefui. Mai ales că fiind şi o barieră naturală greu de străbătut, mlăştinoasa Vale a Ierului juca uneori un rol de graniţă nu doar între comitate (judeţe), ci şi între entităţi politice. Legendele locale păstrează vie şi amintirea unor catastrofe naturale: cutremure de pământ ce au înghiţit vechi aşezări ce se aflau cândva pe actualul teritoriu al comunei sau molime ce au decimat dramatic populaţia facând-o să se regrupeze în actualele localităţi. Probabil aceste legende sunt o amintire vie a numeroaselor aşezări ce au funcţionat de-a lungul timpului, unele dintre ele amintite documentar, iar cele mai multe surprinse doar prin urmele rămase la suprafaţă sau surprinse în urma unor săpături arheologice. Vechea istorie a teritoriului comunei Andrid este cunoscută ca urmare a numeroaselor descoperiri arheologice, unele dintre ele aprofundate prin săpături arheologice de mai mică amploare. Cea mai veche aşezare cunoscută pe teritoriul comunei datează din perioada mijlocie a epocii pietrei şlefuite (Neolitic, mileniul VI î. Hr). Aceasta a funcţionat pe păşunea de la marginea Andridului, fiind descoperită odată cu construirea digului sudic al lacului de acumulare ce se întinde între localităţile Andrid şi Dindeşti. Din aşezare provin fragmente ceramice, unele frumos pictatate cu motive liniare negre, alături de care au fost descoperite topoare de piatră şi numeroase bucăţi de obsidian, o piatră cu margini tăioase, din care se confecţionau uneltele şi armele vremii. într-o perioadă apropiată în timp a funcţionat 6 tözött néhány. A vidék gazdagsága nem csak a települések felvirágzását eredményezte, hanem gyakori volt, hogy el is tűntek, mivel más közösségek elfoglalták vagy elpusztították őket. A mocsaras Ér-völgye, a nehezen átjárható természetes sorompó néha a határ szerepét is betöltötte a vármegyék, de a magasabb politikai entitások között is. A helyi legendárium őrzi a környéket sújtó természeti katasztrófák emlékét: földrengésekét, amelyek a mai község területén volt régi településeket tűntettek el, vagy a csapásokét, melyek megtizedelték a lakosságot, arra kényszerítve, hogy a jelenleg is álló falvakba tömörüljön. Ezek a legendák valószínűleg az idők folyamán létezett települések élő emlékezetei, melyek közül néhányat írott források is említenek, de többségükről csak a felszínen hagyott nyomokból vagy régészeti ásatásokból szerezhetünk tudomást. Érendréd község őstörténetét számos régészeti lelet alapján ismerhettük meg, némely esetben kisebb ásatásokat is végeztek. A község területén található legrégibb ismert település a Kr.e. IV. évezredre, a csiszolt kőkorszak (neolitikum) középső időszakára keltezhető. Ez a település az Érendréd szélén található legelő területén működött, az Érendréd és Érdengeleg között kialakított víztározó déli töltésének építésekor bukkantak rá. Területéről több kerámiatöredék került elő, közülük néhány szépen festett, fekete vonaldíszítéssel ellátott, mellettük kőbaltákat és számos éles szélű, a kor eszközeinek és fegyvereinek alapanyagául szolgáló obszidián darabot is felfedeztek. Nagyjából ugyanekkor létezett az a telep is a láp egyik gerincén, ahol az érdengelegi állattenyésztési farm található. A kései kőkorszak emlékeit két további település igazolja Érendréd területén, a Korlát és a Posta út lelőhelyeken. Neolit települések létét jelző kerámiatöredéket találtak még a Szilágypér felé vezető út közelében az Égetődomb, valamint az Ér-kanális őrházának körzetében. A rézkor időszakának nagy részében, úgy tűnik, a község területét gyérebben lakták, mivel az egyetlen ismert te
