Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Andrid. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2011)

Régészeti leletek

dintre care dumbrăveanca (Coracias garrulus) şi vânturelul de seară (Falco vespertinus) cuibăresc în pâlcurile de copaci de pe păşuni. Şoimul dunărean (Falco cherrug) este observat cu regularitate, fiind posibil apariţia sa şi ca specie cuibăritoare. Zonele umede din vecinătatea Andridului găzduiesc specii de păsări ocrotite ca eretele de stuf (Circus aeruginosus), stârcul roşu (Ardea purpurea), buhaiul de baltă (Botaurus stellaris). Existenţa zonelor umede dar şi de pajişti din împrejurimile comunei este importantă pentru populaţia de barză albă (Ciconia ciconia), acesta fiind probabil cea mai numeroasă din ţară. Printre valorile faunistice ale acestei regiuni trebuie amintit ţigănuşul (Umbra krameri), şi ţiparul (Misgurnus fossilis) aceste specii periclitate, care pe vremuri era foarte reprezentativ pentru mlaştini. De asemenea apele şi habitatele umede din valea Ierului adăpostesc şi elemente rare de floră, ca otrăţelul (Aldrovanda vesiculosa), pălămida (Cirsium brachycephalum), pipiriguţul (Eleocharis carniolica), sau trifoiaşul de baltă (Marsilea quadrifolia). în fauna zonei s-a identificat prezenţa unor specii ocortite de amfibieni şi reptile. Buhaiul cu burta roşie (Bombina bombina), tritonul cu creastă (Triturus cristatus) şi broasca ţestoasă de apă (Emys orbicularis) sunt frecvente în mlaştinile şi canalele. O specie de mamifere importantă din punctul de vedere al rarităţii lor pe plan european este popândăul (Spermophilus citellus) care ocupă terenurile mai înalte, ferite de inundaţiile de primăvară. Deseori se poate observa acest animal vigilent, cercetând zona ridicat în poziţie vertical, iar în caz de pericol anunţă membrii coloniei printr-un ţipăt ascuţit şi dispare rapid în galeriile de sub pământ.

4

recsensólyom (Falco cherrug) is rendszeresen megfigyelhető itt. Az Érendréd szomszédságában fellelhető vizes élőhelyek olyan védett madaraknak adnak otthont, mint a barna rétihéja (Circus aeruginosus), a vörös gém (Ardea purpurea), a bölömbika (Botaurus stellaris). A települést övező legelők és mocsarak igen fontosak a fehér gólya (Ciconia ciconia) számára, ennek is köszönhető, hogy Endréden található a legtöbb gólyafészek Romániában. Az állatvilág értékei közül ki kell emelnünk a lápi pócot (Umbra krameri) és a réti csíkot (Misgurnus fossilis), ezek a veszélyeztetett fajok régen a mocsarak jellegzetes halai voltak. Az Ér völgyének vizei és vizes élőhelyei olyan növényritkaságokat is rejtenek, mint a hólyagos aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) nevű rovarfogó növény, a kisfészkű ászát (Cirsium brachycephalum), a sűrű csetkáta (Eleocharis carniolica) vagy a mételyfű (Marsilea quadrifolia). Az állatvilág képviselői közül több védett kétéltű és hüllőfaj él a környéken. A vöröshasú unka (Bombina bombina), a tarajos gőte (Triturus cristatu) és a mocsári teknős (Emys orbicularis) gyakran felbukkan a mocsarakban és csatornákban. Az európai viszonylatban is ritkaság számba menő közönséges ürge (Spermophilus citellus) a magasabban fekvő, tavaszi áradásoktól védett területeket foglalja el. Ezt az igen éber állatot gyakran megfigyelhetjük, amint két lábra állva kémleli a terepet, veszély esetén pedig éles füttyjellel figyelmezteti társait, majd gyorsan eltűnik föld alatti járataiban.

Régészeti leletek

A természeti erőforrások gazdagsága és változatossága elősegítette sűrűn lakott települések kialakulását az Ér völgyének peremén. Főleg a terasz vonalán alakultak ki a telepek, ahol Érendréd, Érdengeleg és Iriny magja is elhelyezkedik, de az évezredek során a láp kiemelkedő magaslataira átköl-