Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Andrid. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2011)
Condiţile geografice - Természeti környezet
Condiţiile geografice Teritoriul comunei se află pe Câmpia Careiului, o câmpie înaltă şi mănoasă şi pe Câmpia Ierului, o câmpie joasă, ocupată mai ales de păşuni umede. Cele trei localităţi sunt încadrate intr-un lanţ de aşezări aflat pe terasa Ierului, numărul mare al satelor actuale demonstrând că vatra acestora a fost aleasă cu scopul de a valorifica avantajele a două ecosisteme: cel al câmpiei înalte, prielnic pentru cultivarea cerealelor, şi cel al câmpiei joase, favorabil creşterii animalelor şi exploatării resurselor oferite de mlaştină. Comuna Andrid este situată între rămăşiţele întinselor zone umede din această parte a ţării. Câmpia Ierului s-a format în locul unui străvechi şanţ tectonic care până la începutul holocenului era albia de scurgere a întregului sistem hidrografic al Tisei superioare. Elemente importante al ecosistemului satelor din Valea Ierului erau pâraiele ce drenează apa de pe Platoul Careian. Deşi mici ca debit, Valea Morii din Andrid şi Tăul Morii din Dindeşti erau prevăzute cu baraje pentru mori de apă, aşa cum sugerează numele lor, dar şi documentele de la începuturile epocii moderne, înainte de canalizarea Văii Ierului teritoriul acesteia era ocupat de mari întinderi de stufăriş, care erau tăiate în fiecare iarnă pentru a fi utilizate la acoperirea caselor sau a şurilor. Printre resursele intens utilizate ale mlaştinii se număra şi papura sau nuielele de răchită, din care se confecţionau unelte şi mobilier gospodăresc, iar peştele, îndeosebi pişcarii (ţiparii), constituia un aliment apreciat, care diversifica dieta locuitorilor. în urma lucrărilor de hidroameliorare efectuate în perioada 1968 - 1980 aspectul regiunii s-a schimbat radical. Este caracterizată printr-o varietate a habitatelor naturale şi semi-naturale, fâneţe, păşuni, tufărişuri, terenuri arabile extensive, lacuri de acumulare, heleşteie, mlaştini. Trei specii de interes conservativ global pot fi întâlnite aici, 2 Természeti környezet A község területe a termékeny Nagykárolyi-síkságon és a mélyebben fekvő, nedves legelőkben gazdag Ér folyó völgyében fekszik. Mindhárom falu az Ér teraszán létrejött településlánc része, a falvak helyét úgy választották ki, hogy a természeti környezet kínálta mindkét ökoszisztéma adottságait jól kihasználhassák: a gabonatermesztésre alkalmas magasabb síkságét, valamint az állattenyésztésnek kedvező és egyéb javakat adó lápét. Érendréd területe nagy kiterjedésű vizes élőhelyek maradványai között fekszik. Az Ér síksága egy ősrégi tektonikus árok helyén keletkezett, amely a holocén kezdetén a Felső- Tisza medre volt. Az itt fekvő falvak életének fontos elemei az apró patakocskák, amelyek a Nagykárolyi fennsíkról vezetik le a vizet. Bár vízhozamuk meglehetősen kicsi, mégis az érendrédi Malom-völgyre és az érdengelegi Malom-tóra duzzasztókat építettek és vízimalmokat telepítettek, amint azt nevük is sugallja, és az újkori dokumentumok megerősítik. A csatornázási munkálatok előtt az Ér völgyét hatalmas nádasok borították, ezeket minden télen learatták, hogy tetőfedésre használhassák a község és a szomszédos települések házainál vagy csűrjeinél. A láp gyakran hasznosított növénye a gyékény és a fűzfavessző, ezekből különféle eszközöket és bútorokat készítettek a háztartás és a gazdaság részére, a hal pedig - főleg a csík - közkedvelt élelmiszer volt, ami a lakosság étrendjét változatosabbá tette. Az 1968-1980 között végzett vízszabályozási munkálatok nyomán jelentősen megváltozott a térség képe. A tájat a mezőgazdasági területek és a természetes élőhelyek változatossága jellemzi: kaszálók, legelők, cserjések, kiterjedt szántók, gyűjtő- és halastavak, valamint mocsarak veszik körül a települést. Több, természetvédelmi szempontból jelentős faj is előfordul itt, melyek közül a szalakóta (Coracias garrulus) és a kék vércse (Falco vespertinus) a legelők fáin fészkel. A ke-
