Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Andrid. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2011)
Mărturii arheologice
sate spre botul terasei, urmele lor fiind sesizabile pe o distanţă de 2-300 m adâncime în interiorul platoului. Cu toate acestea, erau locuite şi unele insule sau grinduri apropiate de terasă. Bogăţia zonei în epoca romană este reflectată de descoperirile monetare. Denarii din argint ai împăraţilor romani Hadrian, Lucius Verrus, Commodus, Septimius Severus au ajuns pe aceste meleaguri probabil pe calea schimburilor comerciale cu provincia Dacia. Alături de aşezări, în perimetrul comunei Andrid au fost semnalate mai multe descoperiri funerare. în epoca romană târzie, în sec. IV, putem data mormântul de inhumaţie descoperit incidental la Dindeşti- C.A.P. Defunctul era întins pe spate, având în dreptul capului un pieptene, iar în jurul scheletului mai multe vase ceramice cu ofrande. Inventarul funerar indică influenţe gotice, însă pentru o atribuire etnică clară sunt necesare încă cercetări arheologice. Condiţiile geografice ale Văii Ierului au favorizat dezvoltarea comunităţilor umane şi în epoca migraţiilor. Mormântul nobiliar din sec. V de la Dindeşti - Grădina lui Negreanu atestă prezenţa în zonă a unei elite germanice, foarte probabil din tribul gepizilor. Doamna era înmormântată în ţinută de sărbătoare, având vestmântul prins pe umeri cu ajutorul a două fibule din argint cu margini aurite şi o cataramă din argint. Accesoriul era un colier de mărgele, toaleta fiind completată de o oglindă din bronz şi de un cuţitaş. Hrana pentru lumea cealaltă a fost aşezată în mormânt într-un vas cenuşiu, frumos ornamentat cu motive lustruite. Cimitirul gepizilor de rând a fost amplasat probabil la Andrid - Dâmbul morii, unde au fost descoperite incidental un văscior şi un cercel. A doua jumătate a mileniului I a fost marcată în Bazinul Carpatic de dominaţia politică a avarilor. Mormântul de inhumaţie cu cataramă, limbă de curea şi sabie de la Dindeşti- Latura brazilor se poate atribui etnic acestui popor, însă datarea este târzie, în secolul VIII sau în prima jumătate a sec. IX. Locuirea zonei în epoca târzie a migraţiilor este atestată 18 A késő római kor idejére, pontosabban a 4. századra keltezhető egy csontvázas sír, amelyet véletlenül fedeztek fel Érdengelegen a tsz területén. Az elhunytat hátára fektetve, nyújtott testtartásban helyezték a sírba, fejének jobb oldalán egy fésűt találtak, a csontváz körül pedig több, áldozati céllal elhelyezett kerámiaedényt. A sír mellékletei gót hatást jeleznek, de a pontos etnikai meghatározáshoz további régészeti kutatások szükségesek. Az Ér völgyének földrajzi adottságai elősegítették az emberi közösségek fejlődését a népvándorlás időszakában is. Az érdengelegi nemesi sír, Negreanu kertje lelőhelyről, alátámasztja a germán (nagy valószínűséggel a gepidák törzséből való) elit itteni tartózkodását. A halott, egy előkelő hölgy, ünnepi viseletben volt eltemetve, ruháit a vállánál két aranyozott szélű ezüstfibula és egy ezüstcsat fogta öszsze. Kiegészítőként egy gyöngysort viselt, de mellé helyeztek egy bronztükröt és egy bronzból készült kis kést is. A túlvilágra szánt élelmet egy szürke, szépen díszített, fényezett edényben helyezték el. A gepida köznép temetője valószínűleg Érendréden volt, a Malom-völgy lelőhelyen, ahol véletlenül került elő egy edényke és egy fülbevaló. Az első évezred második felét az avarok politikai dominanciája jellemezte a Kárpát-medence területén. Érdengelegen, a Latura brazilor lelőhelyen egy csontvázas temetkezésből származó sírt tártak fel, a mellékletek között csatot, szíjvéget és kardot találtak. Ezek a leletetek is az avarokhoz köthetők, bár keltezésük meglehetősen kései, a 8. század vége vagy a 9. század első fele. A vidék késő népvándorlás kori lakottságát egy egész sor település bizonyítja: Érdengelegen a református templom udvara és Donca Aurel kertje, valamint Érendréden a Posta út lelőhelyek. A középkorba való átmenet időszakából egyelőre kevés információnk van a területről. A nagykárolyi múzeum régi gyűjteményében egy hullámos vonalakkal díszített, korongon készült edényt őriznek. Az edényen kívül még egy kés-
