Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Andrid. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2011)
Mărturii arheologice
zentare în lut a unui model de locuinţă care ne permite să cunoaştem elemente ale arhitecturii preistorice din zonă. O dezvoltare spectaculoasă are loc în perioada finală a epocii timpurii a bronzului. După 2200 î. Hr., un spor demografic vizibil se remarcă în întreaga regiune reprezentată de Câmpia Careiului şi Câmpia Nirului. Aici ia naştere un număr deosebit de mare de aşezări atribuite civilizaţiei ce poartă numele „cultura Sanislău”. în legătură cu această civilizaţie atrage atenţia sistemul social complex pe care îl dezvoltă, reflectat prin armele şi podoabele asemănătoare cu acelea descoperite în palatele civilizaţiei egeene, dar şi prin fortificaţiile impresionante pe care le construiesc în jurul zonelor centrale ale unor sate. Şanţuri circulare cu lăţimi cuprinse între 10 şi 30 m, adânci de 5-6 m, uneori amplificate de sisteme defensive suplimentare în zona porţilor, erau săpate pentru a proteja locuinţele elitelor şi probabil, în caz de pericol, constituiau un loc de refugiu şi apărare al întregii populaţii. Un astfel de centru fortificat a fost identificat printr-o fotografie aeriană la Andrid - Dealul Taurului, iar scanarea geomagnetică a sitului a dus la stabilirea formei sale circulare. Aşa cum au reuşit să demonstreze cercetările arheologice realizate în anul 1965, din aceeaşi perioada datează şi aşezarea de la Dindeşti - Cetate. Chiar dacă din cauza (re) utilizării sale în perioada medievală nu s-au putut surprinde cu certitudine începuturile preistorice ale şanţului de la Cetatea Dindeştiului, forma sa circulară şi dimensiunile asemănătoare cu acelea ale altor fortificaţii contemporane, ne fac să presupunem că la Dindeşti există un centru de putere din epoca bronzului. Atât în aşezarea de la Andrid, cât mai ales şi în cazul aceleia de la Dindeşti, locuirea se extinde mult în afara ariei fortificate. Ca şi în marile civilizaţii din Orient, acropola fortificată ce adăpostea elitele, era flancată de aşezarea deschisă în care locuia populaţia de rând. în ciuda faptului că a fost o perioadă de mare stabilitate, existenţa unor conflicte între comunităţi (sau şefii acestora) 10 lábakhoz hasonló fegyverek és dísztárgyak jelenlétén érhető tetten, de az impozáns erődrendszereken is, amelyeket a települések központi részének védelmére emeltek. Az erődített területet 10-30 m széles és 5-6 m mély földsáncokkal kerítették be, a kapuk környékére további védelmi rendszereket állítottak fel, ezek valószínűleg a vezetőik védelmét szolgálták elsősorban, de veszély esetén a teljes lakosság is ide menekülhetett. Egy ilyen erődített központot sikerült légifelvételek segítségével azonosítani az Érendréd Bika domb lelőhelyen. Itt a geomágneses felmérések kimutatták az erődítmény kör alakú formáját. Amint azt az 1965-ben végzett ásatások igazolták, ugyanebből az időszakból származik Érdengelegen, a Vár lelőhelyen felfedezett település is. Bár a középkori megtelepedés miatt nem lehetett minden bizonyossággal megállapítani, hogy az itteni földsánc őskori eredetű, de kör alakja, és más korabeli erődítményekkel megegyező méretei miatt ez nagyon valószínű. így feltételezhető, hogy egy bronzkori hatalmi központ létezett Érdengelegen. Mind az érendrédi, mind az érdengelegi erődítmény esetében a lakott övezet nagymértékben túlnőtt az erődített területen. Akárcsak a nagy keleti civilizációk esetében, az erődítmény épülete az elit védelmét szolgálta, ezt vette körül a nyílt település, ahol a köznép lakott. Annak ellenére, hogy ez igen stabil időszaknak számított, mégsem lehet kizárni a közösségek (vagy vezetőik) között kialakult konfliktusok lehetőségét. Legalábbis a korra jellemző fegyverek azt sugallják, hogy a népességen belül létezett egy fegyverfogatókat tömörítő kaszt. A fegyverek közül meg kell említenünk azt a gyönyörű kardot, amelyik valószínűleg az Irinyi uradalomból származott, és birtokosai, az Irinyi család, a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozták. Nem kizárható, hogy egy ilyen konfliktus alkalmával veszítette el önállóságát az érendrédi Bika dombon levő település is, és juthatott a hosszabb életű érdengelengi vár uralma alá, de azt sem zárhatjuk ki, hogy az újonnan létrehozott szilágypéri vár uralma
