Szőcs Péter Levente (szerk.): Complexul Memorial Ady Endre. Ghid (Satu Mare, 2020)
Paris - Párizs
Debreţin, care era asemănătoare cu cea a lui Csokonai, pe jumătate jurist pe jumătate ziarist, s-a schimbat în 1 ianuarie 1900, când mi-am început activitatea defínitiv ca jurnalist profesionist, la redacţia unui ziar din Oradea. Nu peste mult timp, am devenit redactor la Nagyváradi Napló (furnalul de Oradea), am scris mult, dar puţine poezii, din încăpăţânare, din neîncredere, fiindcă să fii poet este un lucru excentric, comic. Cu toate că am desconsiderat Budapesta, mediul rural m-a supărat, m-a apăsat şi m-a făcut să am planurile cele mai fantastice: Londra sau Sankt Petesburg, Moscova şi, totuşi, Parisul.” Ady Endre: Autobiografie. Dekameron, I, Az Érdekes Újság, I, Septembrie 1913. PARIS „Am făcut ziar, am scris editoriale şi precis că mor sau încep o viaţă foarte inteligentă, dacă nu vine după mine cineva, o femeie, trimisă de o poezie de a mea ajunsă la ea. M-a luat de mână şi nu s-a oprit până la Paris. Atunci m-a asuprit cu voinţa ei, vanitatea ei sterilă, ca să răsară în mine, dacă poate. Au trecut cinci ani de atunci, azi-mâine şase, şi de atunci scriu, lupt, ameţesc şi încep din nou: exist. Nu am avut dascăli, nu am avut nevoie de ei, că am trăit, am simţit tare viaţa. Am simţit, am vrut în totalitate, ridicat la putere. Iar acum, pentru această voinţă nesăbuită de viaţă mă consultă doctorii clătinând din cap.” Ady Endre: Autobiografie. Nyugat, 1 iunie 1909. „Destinul şi coincidenţe ciudate, însă nu neplăcute, mau ajutat să ajung în 1904 la Paris, ocolind astfel, spre marea mea satisfacţie, Budapesta. La Paris am reuşit să mă remarc mult mai bine decât la Oradea, primind o ofertă de la vechiul Budapesti Napló (Jurnalul de Budapesta) redactat de Vészi József şi Kabos Endre. Aşa a fost să fie, să obţin mai întâi la Paris confirmarea ambiţiei mele de literat - de la nişte francezi tragici - însă altceva, legat de profesie, acest oraş nu m-a învăţat.” Ady Endre: Autobiografie. Dekameron, I, Az Érdekes Újság, Septembrie 1913. ADY ENDRE CĂTRE MAMA, D-NA ADY LŐRINC Paris, 10 ian. 1907 „Draga mea Mamă bună, am răspuns la scrisoarea lui Lajos, scrisă de el şi de dumneavoastră. Cred că de atunci, Lajos va informat în legătură cu răspunsul meu. Aţi primit fotografia, dragă mamă? în ce mă priveşte, am o stare de sănătate acceptabilă. Cred că mai pot rămâne încă câteva önképzőkörben, s mint zilahi diáknak jelentek meg költeményeim a helyi lapban. Debreceni félig jogász, félig újságíró, kissé csokonaiaskodó életemből sikerült kiszabadulnom, s 1900. január elsején Nagyváradon kezdtem dolgozni egyik napilap szerkesztőségében és már véglegesen és hivatásosan hírlapíróként. Nemsokára a Nagyváradi Napló szerkesztője lettem, sokat írtam, de kevés verset, dacból, öntemetésből, mert hát költőnek lenni hóbortos és komikus dolog. Azonban, bár Budapestet sok affektálással lenéztem, a vidék sértett, nyomott, s a legfantasztikusabb terveim voltak: London vagy talán Szentpétervár, Moszkva, de nem, mégis Párizs.” Ady Endre: Önéletírás. Az Érdekes Újság Dekameronja 1.1913, szeptember. PÁRIZS „Újságot csináltam, vezércikkeket írtam, s nyilván elpusztulok vagy nagyon okos életbe kezdek, ha nem jön el értem valaki. Asszony volt, egy hozzájutott versem küldte, megfogta a kezemet, s meg se állt velem Párizsig. Ekkor rám erőltette az ő akaratát s magtalan hiúságát, hogy bennem hajtson ki, ha tud. Öt éve elmúlt már ennek, hat éve maholnap, s azóta írok, vívok, elalélok s újrakezdem: vagyok. Tanítóim nem voltak, nem volt tanítókra szükségem, mert éltem, s mert nagyon éreztem az életet. Éreztem, akartam, teljes egészében, hatványán, ezért a nagy, féktelen életakarásért vizsgálnak ma fejcsóválva az orvosaim.” Ady Endre: Önéletrajz. Nyugat, 1909. június 1. „Sors, furcsa és nem is kellemetlen véletlenek 1904-ben Párizshoz és Párizsba segítettek, s így gyerekes, nagy elégtételemre kikerülhettem Budapestet. Párizsból a régi, Vészi József és Kabos Ede csinálta Budapesti Naplóval sikerült észrevétetnem magam és jobban, mint Nagyváradról, ahonnan pedig már e laphoz fölkínált utam volt. Úgy kellett történnie, hogy írói bátorságom igazolását megkapjam előbb Párizsban - s egy-két tragikus franciától -, mert a mesterségemhez még mást nem taníttatott el velem Párizs.” Ady Endre: Önéletírás. Az Érdekes Újság Dekameronja 1.1913. Szeptember. ADY ENDRE LEVELE ADY LŐRINCNÉNEK Párizs, 1907. jan. 10. u. „Édes jó Anyám, Lajosnak válaszoltam a levélre, melyet édes anyám és ő írtak nekem. Azt hiszem azóta Lajos már tudatta, mit írtam. A fényképet megkapta-e édes anyám? Ami engem illet, tűrhető egészségben s állapotban vagyok. Azt hiszem 22
