Szőcs Péter Levente (szerk.): Complexul Memorial Ady Endre. Ghid (Satu Mare, 2020)
Începutul carierei - jurnalism - Pályakezdés - újságírás
eminent, în ciuda faptului că nu m-a caracterizat hărnicia, iar purtarea mea a fost schimbătoare, având o blândeţe care deseori se transforma în furie. Am fost nevoit să plec la Debreţin la studii de drept, că doar aşa puteam să devin odată, după dorinţa tatei, primpretor, subprefect sau mai ştiu eu ce, dar am fost un jurist destul de slab. Am încercat să devin jurist la Budapesta, apoi iar la Debreţin, iar mai târziu şi la Oradea, insă pe planurile mele frumoase şi pioase şi-a pus deja amprenta jurnalistică distrugătoare.” Ady Endre: Autobiografie. Az Érdekes Újság Dekameronja I, Septembrie 1913. ÎNCEPUTUL CARIEREI - JURNALISM „Eu, în ciuda părerii doctorului Konried, abia am trecut de treizeci şi unu de ani, dar am sângele, corpul, nervii îngrozitor de bătrâni. Am adus cu mine o sensibilitate nebună, care s-a manifestat devreme. Am priceput, am iubit şi am suferit devreme. în copilărie mau vrăjit poveştile, poeziile nu mi-au plăcut, iar psalmii greu i-am învăţat pe de rost. Dar am scris poezie când încă nici nu cunoşteam literele: o baladă scurtă cu o ironie splendidă despre căderea fratelui meu mai mic, Lajos, în noroi. Prima mea carte cu poezii a fost „Poveşti” de Kisfaludy Sándor. O mătuşă fatală mi-a dat-o când am avut opt ani. Aceasta mi-a plăcut, dar cu Hymfi nici în timpul studenţiei nu m-am putut împrieteni, iar Tasso de Goethe şi poeziile lui Vajda János m-au cucerit mai târziu pentru poezie. La şaptesprezece ani am scris, ca membru al cercului literar, o mulţime de poezii. Prima mea poezie publicată, apărută în 1896 în ziarul Szilágy, a fost o poezie patriotică despre Kossuth. Dar în 1890-91, la Cărei, în gimnaziul piariştilor, am redactat cu câţiva colegi o publicaţie. [...] Din Debrecen, unde nu s-a văzut în mine un fel ide frate mai mic a lui Csokonai, şi unde mi-a apărut primul volum de poezii, am plecat la Oradea, ca ziarist. Acest oraş agitat, evreiesc, inteligent a schimbat mult în mine din ce a format satul, Cáréiul, Zalăul şi Debrecen. Deci, satul m-a format. Dar un cinism sfidător mi-a blocat degetele: nu merita să scrii şi să devii un Kiss József.” Ady Endre: Autobiografie. Nyugat, 1 iunie 1909. „Spre jurnalistică - sigur in condiţiile vremii - m-au îndrumat ambiţia ascunsă de scriitor şi poet. La şapte ani am scris poezie, în clasa a II-a sau a III-a gimnazială am redactat un ziar, la Zalău în clasa a cincea gimnazială am scris poezii în cercul literar al elevilor, şi ca elev în Zalău, gazeta locală mi-a publicat poeziile. Viaţa mea din a szorgalom akkor se volt sajátságom s magamviselete pedig fogcsikorgató, de gyakran megvaduló szelídség. Jogásznak kellett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna belőlem apám kedve szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sőt mit tudom én, mi, ám igen gyönge jogászocska voltam. Budapesten, újra Debrecenben, később még Nagyváradon is megújítottam kényszerű jogászkísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás.” Ady Endre: Önéletírás. Az Érdekes Újság Dekameronja I. ál913. szeptember. PÁLYAKEZDÉS - ÚJSÁGÍRÁS „Én, amin már doktorom, a tudós Konried fölöttébb csodálkozik, csak harmincegy éves múltam, holott vérem, testem, idegeim veszélyesen aggok. Bolond érzékenységet, hamar jelentkezőt, hoztam magammal, hamar értettem, szerettem és szenvedtem. Gyermekkoromban a mesék igéztek meg, a verseket nem kedveltem, s a zsoltárokat könyv nélkül nehezen tanultam meg. De azért verset már írtam akkor, amikor még a nagy betűket nem ismertem: Lajos öcsém egy sárbaeséséről rövid, de pompás gúnyú balladát. Első verses könyvem Kisfaludy Sándor Regékje volt, egy fatális nagynéném adta névnapi ajándékul nyolcéves koromban. Ezt szerettem, de Himfyt nagy diák koromban se tudtam megszeretni, s Goethe Tassója s Vajda János hódítottak meg a versnek később. Később: tizenhét éves koromban, amikor már, mint önképzőköri rendkívüli tag sok verssel bélyegeztem meg a nevemet. Nyomtatásban 1896-ban jelent meg az első versem, a zilahi „Szilágy”lapban, hazafias vers, Kossuth-vers. De 1890-91-ben már Nagykárolyban, a piaristák gimnáziumában írott lapot gyártottam néhányad-magammal. [...] Debrecenből, ahol nem igen akarták látni bennem még a Csokonai legpicinyebb öccsét sem, s ahol első verses könyvem megjelent, Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly Zilah és Debrecen, tehát a falu, formált meg. De viszont valami dacos cinizmus görcsölte le itt az ujjaimat: azért nem érdemes írni, hogy az emberből Kiss József legyen.” Ady Endre: Önéletrajz. Nyugat, 1909. június 1. „A hírlapíráshoz - természetesen a magyar viszonyok között - régen ápolt s titkolt írói, költői ambíciók juttattak el. Hétéves koromban verset írtam, második vagy harmadik gimnázista koromban írott újságlapot csináltam, Zilahon ötödik gimnázista koromban már verseltem az 20
