Radosav, Doru: Complexul Memorial Ady Endre (Satu Mare, 1977)

cenţiu Hark Ştefan, anuare ale Gimnaziului din Cărei, fotografiidocument reprezentind familia poetului ţi imagini ale lui Ady din anii de şcoală, imagini de epocă ale oraşelor Cărei şi Zalău, anuare ale colegiului „Wesselényi" din Zalău din perioada 1893-1896 şi imagini ale lui Ady din perioada studiilor sale la Debreţin.

Anii de şcoală au un mare rol in formarea viitorului poet, insuflindu-i dragostea faţă de pămîntul natal, de tradiţii şi spiritul democraţiei, imprimînd originalitate şi atmosferă specifică imaginilor sale poetice precum şi spirit critic faţă de stările social-politice retrograde ale lumii in care a trăit. In perioada studiilor la Zalău, Ady Endre se afirmă pentru prima dată ca poet în cadrul societăţii de lectură a colegiului şi apoi în paginile ziarului „Szilágyság“ în anul 1896 - aspect de o importanţă remarcabilă, ce este ilustrat pe ultimul panou din sala de expoziţie din casa veche.

Cea de a doua sală expoziţională este amenajată în fosta bucătărie a conacului. Această clădire datează din anul 1908 şi este o construcţie specifică aşa-numitelor curii de la sfirşitul secolului al XlX-lea şi începutul secolului al XX-lea din ţinuturile sătmărene.

A doua sală expoziţională este dedicată perioadei 1899- 1906, cuprinzînd, din punct de vedere tematic, perioada activităţii publicistice a lui Ady la Oradea, anii şederii la Paris şi aspecte legate de poezia de dragoste.

Anii de ziaristică de la Oradea contribuie la formarea personalităţii sale de publicist combatant, democrat, internaţionalist. In acelaşi timp aceşti ani reprezintă o etapă de maturizare poetică şi de îmbogăţire a universului tematic a! scrierilor sale. Documentele, fotografiile, reconstituie ambianţa socială şi spirituală a Oradiei din epoca respectivă, ilustrînd totodată şi aspecte legate de publicistica militantă şi poetică, articole îndreptate împotriva clericalismului şi reacţionarismului cercurilor conducătoare din Oradea.

In anul 1904, Ady pleacă la Paris. In contact cu cercurile progresiste de aici, gindirea social-politică a poetului primeşte noi valenţe radicale şi progresiste, imbunâtâţindu-şi totodată tezaurul formei sale poetice prin intermediul poeziei franceze moderne. Imaginile Parisului de la început de secol XX, locurile din acest oraş frecventate mai des de poet, portrete ale prietenilor şi cunoştinţelor de aici: Otília Cosmuţă, Bolöni György, Constantin Brâncuşi —, sugerează plenar relaţia poetului cu lumea prin care a trecut; sínt prezentate şi imagini din Roma, Monte Carlo, Nisa şi Menton, oraşe prin care a trecut Ady, documente, scrisori legate de activitatea sa pe aceste meleaguri.

Poezia de dragoste, ca temă distinctă a creaţiei sale, este reprezentată prin texte ale celor mai semnificative creaţii de acest gen, fotografii ale Lédéi şi a soţiei poetului, Csinszka. Poeziile „Statuia de aur a Lédéi" şi „Dâ-mi ochii tăi" reuşesc să înfă-mentum-fényképek láthatók itt, a költő családjáról, láthatók Ady iskoláskori képei, - Nagykároly és Zilah egykorú képei, a zilahi Wesselényi kollégium évkönyvei az 1893-1896-os időszakból, és Ady-képek, debreceni tanulmányainak idejéből.

A tanulmányi éveknek nagy szerepe van a költő jövője alakításában, ezek sugallták a szülőföld, a hagyományok és a demokratikus szellem szeretetét, ezek alatt vésődött Adyba sajátos eredetisége, költői képeinek jellegzetes légköre, valamint kora viszszahúzó társadalmi-politikai állapotának a bírálata.

A költő, Zilahi tanulmányainak éveiben jelentkezik először a kollégium önképzőkörébe, majd 1896-ban a Szilágyság című lap hasábjain. E jelentős mozzanatot, a régi házbeli kiállitóterem utolsó pannója szemlélteti.

A második kiállitótermet a kastély egykori konyhájában rendezték be. Ezt az épületet 1908-ban építették, a szatmári tájakra jellemző kúriák a XIX. század végén és XX. század eleji sajátos stílusában.

A második kiállítási terem az 1899-1906-os időszakot jeleníti meg, tematikai szempontból Ady nagyváradi publicisztikáját, párizsi éveit és szerelmi költészetének képeit foglalja magába.

Nagyváradi újságírói évei személyisége vonásaiból a harcosság, a demokratizmus és a nemzetköziség alakításához járulnak hozzá. Ezek az évek ugyanakkor költői érésének időszakát és Írásai témavilágának gazdagodását is jelentik. Az okiratok és fényképek az egykori Nagyvárad társadalmi és szellemi környezetét, idézik fel szemléltetve ugyanakkor publicisztikájának és költészetének harcos vonásait; itt találhatók a nagyváradi vezetőkörök klerikalizmusa és reakcióssága ellen írt cikkei is.

1904-ben Ady Párizsba megy. Az ottani haladó körökkel érintkezve, a költő társadalmi-politikai gondolkodása új radikális és haladó vonásokkal gazdagszik, ugyanakkor a modern francia költészet hatása gazdagabbá teszi költészetének formakincsét is. A költő kapcsolatát azzal a világgal, amelyben megfordult a XX. század eleji képek, a költő által gyakran látogatott helyek, ottani barátainak és ismerőseinek; Otilia Cosmuţă, Bölöni György, Constantin Brâncuşi - fényképei sugallják. Római, Monte-Carlo-i, nizzai és mentoni képeket is bemutatunk; a költő e tájakon is megfordult, hozzájuk kapcsolódó vonatkozásait dokumentumok, levelek szemléltetik.

Költészetének megkülönböztetett témája szerelmi költészete, e műfajt legjelentősebb alkotásainak szövege képviseli. Itt láthatók Léda és a költő felesége, Csinszka fényképei. A „Léda arany szobra" és az „Add nekem a szemeidet" című versei a költő ér-