Kereskényi Sándor: Complexul Memorial Ady Endre. Emlékmúzeum (Satu Mare, 2007)

Ady Endre şi meleagurile natale - Ady Endre és a szülőföld

frustrare socială. Putem presupune că acesta a influenţat aproape permanent şi într-o măsură considerabilă şi atitudinea sa artistică.

Gândurile cele mai ascunse ale tatălui erau dominate în mare măsură de imaginile presupusei armonii ale vieţii nobiliare. In acest timp, mama a contribuit din plin la îmbogăţirea sufletească a copiilor, care din povestirile ei au aflat, câte taine ascunde aparenta simplitate a peisajului natal. In imaginaţia blândei şi vrednicei femei aceste meleaguri formau leagănul protestantismului maghiar. Sobrietatea cotidiană a calvinismului, mândra lui vocaţie misionară, obstinatul său mesaj independentist, moral şi social, au devenit hotărâtoare în procesul de dezvoltare spirituală a copilului Ady Endre. în acelaşi timp i s-a format şi o conştiinţă sumbră a fatalităţii, conform căreia pe aceste meleaguri nişte forţe malefice împiedică drumul celor mai nobile tendinţe sociale şi culturale.

Ady a copilărit în satul său natal, şi tot acolo şi-a început şi şcoala. In cadrul mediului familial şi şcolar a fost influenţat din plin de ideile şi idealurile resentimentarcompensatorii ale provinciei lăsate în voia sorţii, de sisteme de valori devenite deja anacronice. Acest lucru explică oarecum şi formarea sa poetică relativ târzie — a provenit dintr-o lume care a încurajat pasivitatea şi susceptibilitatea. Şirul unor frământări

harmóniája foglalkoztatta, addig felesége fő foglalatossága gyermekeinek lelki gazdagítása volt. Tőle tudhatta meg Endre és Lajos, hogy mennyi titkot rejt e táj, mely a magyar protestantizmus szülőföldjének számított a derék asszony képzeletében. A kálvinizmus mindennapos egyszerűsége és küldetéses büszkesége, erkölcsi és szociális üzenetének konoksága így vert gyökeret már a gyermek Ady lelkében. Ugyanakkor az a fátumos tudat is, hogy ezen a vidéken valami gonosz erő, rossz végzet útját állja a legnemesebb törekvéseknek.

Ady szülőfalujában gyermekeskedett, ott koptatta először az iskolapadot is. Magába szívta ennek a rossz sorsára hagyott vidéknek a keserű hangulatát, a körülötte uralkodó sértettségi-kompenzatórikus eszméket, életideálokat, értékrendszereket. Innen érthető meg viszonylag késői költői beérése — egy sok szempontból visszahúzó, mozdulatlanságra kárhoztató világból indult. Belső őrlődések, vívódások, külső megméretkezések sokasága kellett ahhoz, hogy kiszabaduljon az előítéletek hálójából, a megszokás bilincseiből, s eljusson a múltból a mába.

Az indító élmény tehát az a szülői ház és a közvetlen szülőföldi környezet volt, amelyről kezdettől fogva érezte, később már tudta, hogy elhagyandó. Az is korán tudatosodott benne, hogy neki ezt a lépést, minden és mindenki ellenére, előbb-utóbb meg kell