Kereskényi Sándor: Complexul Memorial Ady Endre. Emlékmúzeum (Satu Mare, 2007)

Ady Endre şi meleagurile natale - Ady Endre és a szülőföld

călător, alergând dintr-un oraş în altul, lipsit de un cămin cald, domiciliu stabil, trăind în hoteluri neprietenoase. De la începutul anilor 1910 s-a rărit atracţia Parisului în arta şi în viaţa sa. In schimb, a crescut vraja Mecenţiului - cu predilecţie se retrăgea în satul natal. In mod repetat îşi redescoperea acest mic sat de estul Ungariei — scrie Király István, unul dintre cei mai cunoscuţi elogiatori ai lui Ady. Şi din punct de vedere spiritual, acest loc a câştigat o importanţă deosebită — Europa răsăriteană a gospodărit nemerituos valorile sale, Mecenţiul devenind astfel un simbol al periferiei.

Viaţa la periferie punea întrebări mai severe — iar răspunsurile trebuiau să fie mai pretenţioase. Acum deja Ady vedea Debreţinul, Oradea, Budapesta şi Parisul de

szülőfalujában tartózkodott. Újra és újra felfedezte magának ezt a kis keletmagyarországi falut - írja legismertebb méltatója, Király István. Az irodalomtörténész egyúttal úgy véli: eszmeileg is külön jelentést kapott ez a hely— Kelet-Európának, az értékeivel méltatlanul sáfárkodó peremvidéknek a szimbólumává vált.

Kiélezettebben kérdezett itt a széleken az élet - fokozottabb mértékben kényszerült a szellem is a válaszadásra. Ady ekkor már Érmindszentről látta Debrecent, Nagyváradot, Pestet és Párizst. A sötétből látta a fényt, a nyomorba vesző elesettségből az ember vonzó lehetőségeit. Tragikus pillanatainak szaporultával egyre inkább úgy érezte: az ember csak ritkán és rövid időre tud