Albinetz, Constantin et al.: Catalogul expoziţiei Drumul Sării (Satu Mare, 2018)
Rezumat în limba maghiară
Bár a régészeti és a történeti kutatások figyelemre méltó eredményeket értek el, különösen az utóbbi két évtizedben, a só erdélyi kitermelésére és forgalmára vonatkozó bizonyítékok még mindig hiányosak és hézagosak. Azonban a késő bronzkor (Kb. Kr. e. 1600/1500 - 1150), a vaskor kezdete (kb. Kr. e. 1150-800), római kor (Kr. u. 106-271/275) és a középkor (kb. Kr. u. 900-1700) is viszonylag jól dokumentált. Sokkal szegényesebbek az adataink viszont a só kitermeléséről és útjáról a korai bronzkorszak végét illetően (kb. Kr. e. 2400-2000), valamint a második vaskorszakról is (kb. Kr. e. 400-180). Ugyanakkor a középső bronzkor (kb. Kr. e. 2000- 1600/1500), az első vaskor második feléből (kb. Kr. e. 800-400), valamint az római kor előtti korszakból (kb. 180-106) még nem kerültek elő a sóbányászatra vonatkozó közvetlen bizonyítékok a Kárpátmedencében. Az emberek, áruk és a technológiák forgalma a só útján Ami a só kereskedelmének tanulmányozását és régészeti emlékeit illeti, a tárgyak körforgása egy olyan elem, amely az antropológiai modelleken át a kulturális mobilitást is tükrözi. Anélkül, hogy belemélyednénk a kulturális mobilitás fogalmára bonyolult kérdéskörébe, általánosan elfogadott tény, hogy régészetileg igazolható, amikor az emberek hosszabb utakat tesznek meg, és ezáltal különböző kulturális közegekkel érintkeznek, mégpedig az anyagi kultúra közvetítésének és átvételének révén. A kulturális mobilitás három kategórián alapszik: az emberek mozgásán, a tárgyak és eszközök mozgásán, valamint a tudás és az szellemi kultúra átadásán. Jelen kiállítás azt szeretné bemutatni, hogy ezek a mobilitási kategóriák összefonódnak egymással, és elképzelhetetlen, hogy kizárja egyik a másikat. A sókereskedelem fontossága, Fernand Braudel által a történészköztudatba a longue durée, a hosszú időtartam szemszögéből értékelhető. Ezen felfogás szerint a történelem különböző ritmusokban fejlődhet. A felszínen látható az eseménytörténet, amely rövid, gyors történelmi változásokat jelent. E felszín alatt olyan rétegeket húzódnak, amelyek olyan stabilabb jelenségekből állnak és e stabilitás révén a hosszú távú folyamatok vagy a stagnáló történelem visszhangjaként értelmezhetők. Ezt a történelmet hívta Braudel “a hosszú időtartam foglyának”. A hosszú időtartam történelme olyan történelem, amely a mentalitás szintjén, a környezethez való viszonyulás, a természeti erőforrások hasznosításának lehetőségein és a különböző ökoszisztémák között kialakuló és fenntartható gazdasági folyamatokon keresztül nyilvánul meg. Az Erdély és a Kárpát-medence közötti sókereskedelem sajátossága a sertéshús megőrzésének módozatai, amelynek eltérő változatai és folyamata identitás képző erővel bír.Ezekben a régiókban a sóval tartósított hús (főleg a szalonna) nem csak a történelmi korszakokban játszott meghatározó szerepet, hanem a régebbi korszakokban is, mint azt a régészeti állatcsontok kutatása is bizonyítja. (Traducere: Illyés-Gulácsi Andrea şi Szőcs Péter-Levente) 59
