Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Paleoliticul şi mezoliticul
is lehettek, vagy talán az első modern emberek, akik Közel- Keletről jöttek, a Balkánon át. Annyi azonban bizonyos, hogy az Avas felső paleolitikumi lakója már közvetlen ősünk, a homo sapiens sapiens volt. A paleolitikum (főleg a felső paleolitikum). emberének életmódját részint a régészeti leletek, részint a korunkbeli gyűjtögető és vadászattal foglalkozó társadalmak életviszonyai alapján rekonstruálhatjuk. A paleolitikumbeli közösségek feltehetőleg kis nomád csoportokból álltak, és szükségleteik, valamint tevékenységeik függvényében, állandóan változtatták telephelyeiket. Nagyvadakat ejtettek, kis állatokra vadásztak, növényeket, gyümölcsöket gyűjtögettek. A bujánházi és kőszegremetei dombok meglehetősen sűrűn lakottak voltak a paleolitikum idején, nem véletlenül, hiszen lehetővé tették a környező völgyek szemmel tartását és a vándorló vadcsordák útvonalának nyomon követését. A paleolitikumot (pattintott kőkorszak), mint azt neve is jelzi, a pattintott kőszerszámok használata jellemzi. Nem minden kőfajta volt alkalmas az ilyen szerszám előállítására, ezért az akkori ember sok időt töltött azzal, hogy a megfelelő kőfajták forráshelyeit feltárja és kitermelje. Eszközeiket úgy készítették, hogy egy kisebb kőtömbből, terv szerint és ellenőrzött módon, különféle ütögetési technikát használva, lehasítottak egy forgács, lemez vagy penge alakú részt. Az Avasban szerszámkészítésre használt kőfajták többnyire helyi eredetűek, de találunk távolabbról származókat is, mint a magyarországi Tokaj és a szlovákiai Eperjes környékéről származó obszidiánt vagy a Prut és a Dnyeszter felső folyásától nyert kovakövet. A helyi forrásokból nyert kőzetek között említhetők a limnokvarcitos fajták, a j áspis, a homokkő és az andezit. Ezeket többnyire a folyók medréből vagy valamilyen felszíni kőfejtőből nyerték, mint amilyen a ráksai kőbánya is. A megfelelő kőmennyiség összegyűjtése után rátértek az eszközök és a szerszámok készítésére. A kő megmunkálásának műhelyei, sőt valóságos központjai alakultak ki (kát. sz. 18). A kőszilánkok és a kőpengék (kát. sz. 1) szolgáltak a későbbi szerszámok alapjául, ezeket csiszolással és reszeléssel tovább formázták. Kaparok és vakarok (kát. sz. 2-8, 10, 12), árvésők (kát. sz. 9, 11), lyukasztók, szúróeszközök (kát. sz. 14) és lándzsahegyek (kát. sz. 13) készültek így. A vadászatokon lándzsahegyeket, a hús feldarabolásánál pengéket és kaparókat, a bőr feldolgozásánálésaruhaneműkkészítésénélszúróeszközöket és reszelőket, a csontok és a szarvak feldolgozásánál vésőket és lyukasztókat használtak. A paleolitikum embere a kőzeteken kívül még különféle csontokat és szarvakat is használt a szerszámkészítéshez. Hasonlóak a világ számos lelőhelyén előkerültek, de az Avas vidékén mindebből - a savas talaj erős korróziója miatt - nem maradt fenn semmi. Végül nehéz elképzelni fa és növényi rostok használata nélkül a szerszámok rögzítését a nyélhez, de ezek nyomtalanul elenyésztek. Az ember életmódját teljes mértékben a természet határozta meg. Az éghajlat, a növény- és az állatvilág teljesen különbözött napjainkétól. A jégkorszakok periodikusan ismétlődő lehűlése és felmelegedése függvényében alakult a táj képe és ennek megfelelően változott a növényzet a sztyeppétől és a tundrától a tűlevelű és a lombhullató fák alkotta dús erdőségekig. Ezelőtt kb. 11500 évvel a jég gyorsan és csaknem teljesen visszahúzódott az európai kontinensről, az éghajlat erőteljesen felmelegedett, a mamutok lakta sztyeppékét pedig felváltották a jóval kisebb állatokkal benépesülő erdők. Az emberi közösségek új megélhetési technikákat kellett kidolgozzanak, alkalmazkodtak az éghajlat és a táj változásaihoz, így megtették az első lépéseket a termelő típusú gazdálkodás kialakításához. E jelentős változásokat hozó korszakot mezolitikumként nevezi a régészet és az újkőkor első fölművelőinek megjelenéséig tart a Kárpátmedencében, azaz napjaink előtt 8000-ig. Szatmár megyében csak egyetlen mezolitikus lelőhely ismert, Csomaközön, de minden bizonnyal idővel még több is beazonosítható lesz. Az újkőkorral együtt az emberek életmódja is visszavonhatatlanul megváltozott, a halászatot és a vadászatot a földművelés váltotta fel. Ezen változások hosszú távú eredménye mai életmódunk rendszerének kialakulása. 27
