Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Cadrul natural
közelségére utal a megfelelő időszakokban: a bronzkorban, a vaskorban vagy időszámításunk első évezredében. A Gutin hegyeiben és a Nyírség síkságán végzett újabb pollen elemzések bizonyítják az emberi tevékenység hatását a környező erdőkre, már a neolitikumtól kezdődően. Már ekkor sor kerülhetett az erdőségek felégetésére, hogy az emberi tevékenységre, legeltetésre vagy éppen szántóföldi művelésre alkalmas legyen. Az egyes korokhoz kötődő régészeti leletek térképe változó népsűrűséget mutat a megye különböző területein. Egy terület benépesedése a környezetében elérhető természeti erőforrásoktól függött, valamint attól, hogy az adott kor embere, hogyan tudta azokat hasznosítani. A pattintott kőkorszakban jelentősebb népességet csak az Avas vidék magasabban fekvő területein találunk, amire az a magyarázat, hogy az itt található kőzetek felhasználhatóak voltak az eszközök készítéséhez és a vidék közel volt a vándorló állatok útvonalához. A neolitikum során viszont a megélhetést a kézzel végzet mezőgazdaság jelentette, így az akkori emberek a laposabban fekvő, nedvesebb, lápmenti völgyekben húzódó területeket népesítették be. A földeket itt könnyebben dolgozhatták meg kezdetleges fa, kő és csontszerszámaikkal. A vizes környezet a rézkorban is tovább lakott maradt, de ekkor már a terület az állattartás számára nyújtott előnyeit is kihasználták. A lápokon növő magas fű ideális legelnivalónak bizonyult a téli időszakban is, így komoly előnyt jelentett a rideg állattartásra alapozó gazdaságnak. A vízjárta helyek és a termékeny síkságok vagy az ezeket övező dombságok közötti érintkezési zóna minden korban kedvelt terület volt a megtelepedésre. így két ökoszisztéma adta lehetőséget lehetett kihasználni. Ez nem csak a változatosabb táplálék miatt volt előnyösebb, hanem a túlélésre is több esélyt adott abban az esetben, ha az egyik területet természeti csapás sújtotta. Nem véletlen tehát, hogy a legkorábbi korszakoktól kezdődően a középkorig a földrajzi egységek határvonalai mentén találjuk a legtöbb települést. A legtöbb régészeti leletet adó terület így tehát a 20 Szamos árterületének határa, az Ecsedi-láp és az Ér völgyének érintkezési vonala a Nagykárolyi-síksággal, a Nyírséggel és a Tasnádi-dombsággal, valamint a Bükk-dombságának és Avas hegyeinek találkozása a Kraszna- és a Szatmári síksággal valamint az Avasi-medencével. Napjainkban is ezek a területek a legnépesebbek, bár a természeti környezet hatása az emberi települések életében már nem rendelkezik olyan meghatározó szereppel mint korábban. Más tényezők hatására, azonban, a megye egyes településeinek, sőt egész vidékek népességének átrendeződése figyelhető meg. Depresiunea Oaşului în zona Boineşti şi Bixad Az Avasi-medence Bujánháza és Bikszád környékén The Depression of Oaş at Boineşti and Bixad
