Szőcs Péter Levente (szerk.): Castelul de altădată Ghidul castelului Károlyi, Carei, şi al expoziţiei de interioare istorice (Satu Mare, 2020)
Castelul Károlyi din Carei. Schiţă istorică - A nagykárolyi Károlyi kastély. Történelmi vázlat
Prima rezidenţă cunoscută a familiei Károlyi la Cărei datează de la sfârşitul secolului al XV-lea. Trebuie să fi fost o clădire solidă, dotată cu elemente de fortificaţie, dacă nobilii comitatului au considerat-o o ameninţare şi au cerut regelui demolarea ei. La mijlocul veacului următor, din pricina accentuării pericolului turcesc, rezidenţa din piatră a fost transformată într-o cetate dotată cu şanţ şi zid de fortificare patrulater şi patru bastioane de colţ, prevăzute cu nişe de tragere pentru tunuri. Datorită poziţiei sale strategice şi a formei solide, cetatea din Cărei face parte din sistemul de fortificaţii împotriva turcilor până la sfârşitul secolului al XVII-lea. Pentru a face faţă cu succes unui eventual atac, fortificaţiile cetăţii sunt lărgite între 1661 şi 1666, iar după refacere aici este repartizată o garnizoană germană, beneficiind de artilerie proprie. Ulterioarele atacuri turceşti nu au reuşit să distrugă cetatea, dar i-au provocat avarii grave, reparate prin lucrările din anul 1678. După ce Alexandru Károlyi s-a alăturat răscoalei conduse de Francisc Rákóczi II, a fost rândul trupelor germane să atace cetatea celui care devenise inamic. Fortificaţiile rezistă şi de această dată, însă necesită noi lucrări de refacere, încheiate în anul 1708. In acelaşi an, Francisc Rákóczi II petrece aproape o lună în cetatea din Cărei, vizita fiind păstrată ca un moment memorabil în istoria familiei Károlyi. Camera în care a locuit faimosul conducător a rămas, la cerinţa familiei proprietare, un punct de reper în cadrul ulterioarelor transformări ale castelului, nefiind atinsă până la începutul secolului XX. în secolele XVII-XVIII, cetatea din Cărei a constituit în mai multe rânduri locul de desfăşurare al unor întâlniri diplomatice importante. Printre altele, aici au avut loc negocierile pentru redactarea şi semnarea tratatului Păcii de la Satu Mare, din 1711. In această perioadă şi până la 1848, cetatea şi mai târziu castelul Károlyi sunt apărate de o garnizoană formată din haiducii aşezaţi în oraş din satele învecinate. Garda permanentă are în componenţă 77 de călăreţi şi 30 de soldaţi pedeştri, marea lor majoritate români. în schimbul avantajelor economice primite de la moşier, aceştia trebuiau să se doteze cu uniforme şi armament corespunzător, să asigure paza, ordinea şi apărarea castelului şi a oraşului. Castelul Károlyi din Cărei. Schiţă istorică A nagykárolyi Károlyi család első ismert rezidenciájáról a 15. századból vannak az első írásos források. Egy reprezentatív, védművekkel ellátott lakóépület lehetett, jelentőségére onnan következtethetünk, hogy megépülte félelmet keltett a vármegyei nemességében, akik kéréssel folyamodtak a királyhoz, hogy rendelje el annak lerombolását. A 16. század közepén, a török veszély fokozódásával az épület végvár lett, sánccal és lőrésekkel ellátott erős falakkal vették körül, sarkait négy bástyával erősítették meg. Stratégiai fekvésének és erős védműveinek köszönhetően, a 17. század végéig, a nagykárolyi kastély a török elleni végvárrendszer részét képezte. Hogy a védelmi kihívásoknak megfeleljen 1661 és 1666 között újabb erődítésekkel látták el, majd ezt követően saját tüzérséggel rendelkező német helyőrséget helyeztek el benne. Több török ostromot is kiállt, az ekkor elszenvedett kisebb rombolásokat 1678-ban kijavították. Miután Károlyi Sándor csatlakozott a Rákóczi szabadságharchoz, s ezáltal várával együtt az „ellenség” oldalára állt, a német csapatokon volt a sor, hogy ostrom alá fogják. A vár ekkor is ellenállt, az ezt követően szükségessé vált kisebb javításokat 1708-ra fejezték be. Ebben az évben II. Rákóczi Ferenc több mint egy hónapot időzött a várban, tartózkodása a Károlyi család történetében kiemelt jelentőségű maradt. A többszöri átalakítások ellenére a fejedelem által használt vendégszobát érintetlenül hagyták a 20. század elejéig. A 17-18. század során a nagykárolyi vár több fontos diplomáciai találkozó színhelye is volt. Többek között itt zajlottak a szatmári béke tárgyalásai és a békeokmány aláírása 1711-ben. 1848-ig a nagykárolyi várat, majd később a kastélyt is egy hajdúkból álló helyőrség védte, akiknek tagjai a városba beköltöző, a környező elnéptelenedő falvak lakosaiból kerültek ki. A helyőrség 77 lovast és 30 gyalogost tartott állandóan fegyverben, akiknek nagy része román nemzetiségű volt. A földesúrtól kapott gazdasági juttatásokért cserébe a helyőrség tagjainak kellett gondoskodniuk fegyverzetükről, valamint biztosítaniuk a vár védelmét és a város nyugalmát. A nagykárolyi Károlyi kastély. Történelmi vázlat
