Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii istorice pe Valea Someşului. Ghid turistic (Satu Mare, 2014)
Botiz
Botiz Venind dinspre nord-est, cea mai apropiată localitate de reşedinţa de judeţ este Botizul. Prima atestare scrisă a satului datează din 1364, când acesta a devenit parte din domeniul familiei Móric cu centrul la Medieşu Aurit. După stingerea acestora, satul devine domeniu al Drăgoşeştilor şi ulterior al familiei Băthori. Apropierea cetăţii Satu Mare a influenţat hotărâtor viaţa satului, expus distrugerilor oştilor în trecere, mai ales în secolul al XVII-lea, când Botizul a rămas pustiu pentru câţiva ani. în 20 septembrie 1672, în hotarul localităţii a avut loc o bătălie între forţele împărăteşti din cetatea Satu Mare şi curuţii rebeli, finalizată prin masacrarea celor din urmă. între ei se aflau şi numeroşi studenţi ai colegiului reformat din Satu Mare. Mormântul comun al acestora, numit Dâmbul studenţilor a devenit un loc de pelerinaj, iar în 1914 în cimitirul satului a fost ridicat un monument dedicat memoriei celor căzuţi în luptă. în Botiz s-a născut András Batizi, propovăduitor, psalmist, predicator, una dintre personalităţile de seamă ale mişcării de răspândire a Reformei religioase. Tot Botizul este locul natal al lui Ştefan Anderco (1906- 1989), avocat, doctor în drept şi ultimul lider al Partidului Naţional Ţărănesc care a exercitat funcţia de prefect al judeţului Satu Mare între anii 1944-1945. Lăcaşurile de cult din Botiz aparţin de cinci rituri diferite. Biserica ortodoxă Sf. Arhangheli Mihail şi Gavriil a fost construită în anul 1886, pe locul unei biserici din lemn care data de la jumătatea secolului al XVIII-lea. Construcţia bisericii greco-catolice a început în 2000, iar sfinţirea noului edificiu cu hramul Sfinţii Apostoli Petru şi Pavel s-a realizat în 2006. Construcţia bisericii reformate a fost încheiată în 1881. Pe casa pa-56 Batiz Északkelet felől a megyeszékhelyhez legközelebb fekvő település Batiz. A települést 1364-ben említik először mint a Móricok meggyesalji uradalmának részét. A birtokos család kihaltával a Drágfiak szerezték meg, de a Báthoriak és később több család is birtokrészt szerzett itt. A szatmári vár közelsége miatt sokat szenvedett a település az átvonuló hadaktól, leginkább a 17. században érték jelentős pusztítások, amelyek során szinte teljesen elnéptelenedett. 1672. szeptember 20-án Batiz és Vasvári között egy csatára került sor a kurucok és a szatmári várból kitörő császári katonák között. A lemészárolt gyalogos katonák között volt több diák is a szatmári református gimnáziumból. Közös sírhalmuk, a Diákdomb, emlékhely, és 1914-ben emlékoszlopot is emeltek a falu temetőjében. Batizról származik a reformáció egyik híres személyisége, Batizi András térítő, prédikátor és zsoltárszerző. Ugyancsak Batizon született Ştefan Anderco (1906-1989), ügyvéd, a jogtudományok doktora, a Nemzeti Parasztpárt egyik utolsó vezetője, Szatmár Megye prefektusa 1944 és 1945-ben. A településen öt felekezetnek van temploma. A Szt. Mihály és Gábriel Arkangyal tiszteletére szentelt ortodox templom 1886-ban épült egy 18. századi fatemplom helyén. A görögkatolikus templomot 2000-ben kezdték építeni, 2006-ban szentelték fel Szt. Péter és Pál apostol tiszteletére. A református templom 1881-re készült el, a református parókia falán 1991 óta emléktábla hirdeti Szilágyi Domokos költő nevét, aki több évig itt élt, amíg édesapja volt a helybéli lelkipásztor. A római katolikus templom 1995-re készült el, Szent József tiszteletére szentelték.
