Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii istorice pe Valea Someşului. Ghid turistic (Satu Mare, 2014)

Culciu

Culciu Mare a făcut parte în domeniului neamului Kaplony, fiind atestat documentar prima dată în anul 1300. Istoria medievală a satului este marcată de numeroasele conflicte izbucnite între familiile descendente din neamul Kaplony. în final, familia Csomaközy are câştig de cauză, devenind cel mai important proprietar al localităţii. Biserica ortodoxă cu hramul Adormirea Maicii Domnului, construită în 1894, este folosită în comun de credincioşii ortodocşi şi cei greco-catolici. Biserica reformată de astăzi a fost construită în 1906, iniţial existând o biserică de lemn, care a trebuit înlocuită din cauza numărului mare de credincioşi. Aici s-a născut Józsa Oroszhegyi (Szabó) (1822-1870), renumit revoluţionar paşoptist.

Satul Culciu Mic era, în evul mediu, partea localităţii Culciu din stânga râului Someş. în 1367, nobilii din familia Báthory ocupă această zonă, separând-o astfel de restul aşezării. în 1406, partea satului Culciu situată pe malul stâng al Someşului este menţionată pentru prima dată ca localitate de sine stătătoare, în forma Kyskolch. Construcţia bisericii reformate a fost începută în 1854, turnul acesteia fiind adăugat numai în 1875.

Localitatea Apateu s-a format prin unirea a două sate separate, Dobrácsa şi Apateu, primul menţionat documentar pentru prima dată în anul 1320, iar cel de al doilea în 1367. Pe parcursul evului mediu, cele două sate sunt încă separate. Unirea, păstrată etimologic în denumirea maghiară a satului (Dobrácsapáti), a survenit, probabil, după depopularea satului Dobrácsa, la sfârşitul secolului al XVII-lea. Biserica reformată a fost construită în 1913, iar cea ortodoxă, cu hramul Sf. Apostoli Petru şi Pavel, în 1924.

Cărăşeul, a fost atestat documentar în 1300 şi a aparţinut domeniului cetăţii de la Medieşu Aurit

66

durvaanyagú kerámia jelenléte révén), de előfordulnak már a népvándorlás kor jellegzetes tárgyai is.

Nagykolcs első írásos említése idején, 1300-ban, a Kaplony nemzetség birtoka volt. A település középkori történetét a birtoklásért a nemzetségből származó családok között vívott konfliktusok jellemezték. Végül a Csomaközy család győzött és a település legjelentősebb birtokosává vált. 1894-ben építették az Istenszülő elszenderedésének szentelt ortodox templomot, ma közösen használja az ortodox és a görögkatolikus közösség. A jelenleg is álló nagykolcsi református templom 1906-ban épült. Előtte egy fatemploma volt a falunak, melyet a hívek nagy száma miatt bontottak le. Itt született Oroszhegyi (Szabó) Józsa (1822-1870), az 1848-as budapesti márciusi ifjak egyike.

Kiskolcs eredetileg Nagykolcs falu Szamos túloldalán fekvő része volt. 1367-ben a Báthori család elfoglalta a falunak ezt a részét, leválasztva ezáltal a faluközpontról. 1406-ban említik először a dokumentumok mint önálló települést Kyskolch alakban. Református templomát 1854-ben kezdték építeni, tornyát 1875-ben építették hozzá.

Dobrácsapáti két település, Dobrácsa és Apáti összeolvadásából született. Dobrácsa 1320-ban, míg Apáti 1367-ben tűnik fel először az írott forrásokban. A középkor folyamán végig mindkét falu önálló településként szerepel. Dobrácsa a 17. században elnéptelenedik, s valószínűleg ezt követően egyesült a két falu. A református templom 1913-ban, a Szt. Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt ortodox templom 1924- ben épült.

Szamoskrassó első ismert említése 1300-ból való, a 15. századig a település a meggyesi uradalomhoz tartozott. Ezt követően a Báthoriak és a Bagossyak bírták,