Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 35/2. Volum aniversar 1969-2019 (2019)
Istoria artei - Istoria culturii
Kereskényi Sándor érezteti hatását a francia, sőt a globális kulturális köztudatban, közéletben. Jellemző, hogy a francia közírás egyik jeles képviselője, Jean-Marie Domenach, a kilencvenes évek elején azt írta róla: Braudel nyomán végre helyükre kerültek a történelem ténylegesen meghatározó szereplői, a termelés folyamatosságát biztosító „névtelen” emberek. S az őt megillető helyére került végre a politikatörténet is, hiszen „eltűnt a tudomány kirakatából”6 7. Braudel híres trilógiáját végre úgy olvashatjuk, mint valódi történeti munkát, és nem mint históriai leírásnak álcázott ideológiai kézikönyvet8. Domenach kiemeli azt is, milyen nagy szerepet játszik Braudel módszertanában a struktúra, pontosabban szólva a struktúra és a funkció bizonyos értelemben „alternatív vezérfogalmak”. Mindez jól ismert Maurice Aymard elemzései óta, amelyek bebizonyították: Braudel sokat merít Claude Lévi-Strauss strukturalizmusából, (és rajta keresztül) Roman Jakobson funkcionalizmusából. így az is elmondható, hogy historiográfiát megújító győztes paradigma részint etnológiai, részint antropo-lingvisztikai eredetű. Ilyen értelemben pedig szorosan kapcsolódik a 20. századi kultúratudományok megújítási kísérleteihez. Aymard szerint a Braudel-féle „totális történelem”, amelyben az „egész” és a „rész” egyaránt megtalálja a maga helyét, éppen a strukturális és a funkcionális fogalmak széleskörű alkalmazásának tartós egyensúlyára épül9. Az ambiciózus L'invention du monde: une geographic de la mondialisation (2008)10 11elsősorban a területiség történelmével foglalkozik (pontosabban: a történetiség területi lebontásainak teoretikus lehetőségeivel), a mondializáció gazdasági fluxusaival, antropológiai konfigurációival, geopolitikai és politikai összetevőivel, különös tekintettel a globális fejlődés földrajzára (városiasodás, mobilitás, termeléskihelyezés, telekommunikáció). Az Braudelnek köszönhető, hogy mindezekről immár összefüggéseikben lehet értekezni, azaz végre etnogeográfiai és kultúrhistóriai komplexitásuknak megfelelően. Egy másik mérvadó francia kiadvány (L’Histoire et le métier d’historienne en France, 1945-1995)1', melynek szerzői között ott van a jól ismert Peter Burke, Mario Rosa, Roger Chartier, André Burguiére, ékesszólóan azt bizonyítja: „Braudel szelleme” nagyon is jelen van a mai francia történetírásban-noha a Mesterrel való óvatos, tiszteletteljes vitát a historikusok mármár a kötelességüknek érzik. Érdekes módon nem a „hosszú időtartam” (és általában Braudel időfelfogása) az, ami ellenérzést vált ki, hanem az ún. totális történelem eszménye, amelyről a ma történészeinek többsége, ilyen vagy olyan okból, lemondani kényszerül. A Braudel-életművel szembeni „ellenállás” igazi oka azonban alighanem másutt keresendő. Peter Burke (némi öniróniával) figyelmeztet arra, hogy korunk történésze (az akadémiai elvárások gyökeres változásainak következtében) nem engedheti meg magának, hogy braudeli módra éveket, évtizedeket áldozzon kedvelt témái tanulmányozására. Burke szerint a totális történelem igénye Braudelben is úgy ébredhetett fel, hogy módja volt vezető kutatási témáit egyre szorosabban összekapcsolni. Tér és idő, gazdaság és társadalom, struktúra és funkció hatalmas témáinak szervesülése nem jöhetett volna létre anélkül, hogy Braudel ne szánt volna hosszú éveket a Földközi tenger térségének beható tanulmányozására. Tanulmányai (nem utolsó sorban kutatói alkatának, azaz alaposságának, sokoldalúságának köszönhetően) olyannyira elmélyültek, hogy a történész - különösen az ötvenes évek végétől - egyszerre tekinthette magát a történettudományos teória és praxis mérvadó képviselőjének. Mint ilyen, ismételten kiállt 6 Domenach, Jean-Marie, Anchete despre ideile contemporane. Trad. Laura Mica. Humanitás. Buc. 1992. 7 Civilisation matériáié, Economie et Capitalisme (xV et xvnr siecles) A. Colin, Paris. 8 Uo. 45. 9 Aymard, Maurice, Éclaircissements, Seuil, Paris, 1988. 79. 10 Seuil, Paris, 2003. 11 Főszerk. Franşois Bédarida, szerk. Maurice Aymard, íves Marie Bércé, Jacques Le Goff, Jean-Franţois Sirinelli, Nicolas Roussellier. Editions de la MSH, Paris, 1995. 437
