Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 35/2. Volum aniversar 1969-2019 (2019)
Istorie
Lőrincz Norbert A március 23-ikai kiáltványban betiltották a szeszes italokat, ez várhatóan jelentős felháborodásnak örvendet országszerte, azonban természetesen működött a csempészárú forgalom és ebben az időszakban, mint ahogy tudjuk világszerte kiépült a bűnözői alvilág, ahol mindent be lehet szerezni megfelelő ismeretség és kellő mennyiségű pénz segítségével. Érdekes azonban az a tény, hogy Szatmárnémetiben, hamar enyhítenek a szesztilalmon, de egy egészségügyi tényező járult ehhez hozzá, nem pedig valami kiskapu keresése. Március 29-én a Direktórium ülésén a város egyik egészségügyi népbiztosa dr. Bodonyi Alajos javasolja a szeszesitalok forgalmazását a gyógyszertárakban, mivel jelentős orvosság hiány ütötte fel a fejét a városban a háború miatt. így tehát azok a szatmári polgárok, akik kellő engedéllyel rendelkeznek majd, vásárolhatnak gyógyszerészeti célokra alkoholt a patikákból13. Természetesen több, mint valószínű, hogy voltak polgárok, akik visszaélnek majd ezekkel az engedélyekkel, hogy alkoholhoz jussanak, mivel precedens nélküli, volt az alkoholtilalom ezért sok társadalmi réteget megviselt ez a tilalom. A Szatmárvármegyei Direktóriumnak, mint láthatjuk igen komplex volt a feladata, illetve az adminisztratív hatásköre. A lakosság élelmezésétől, a katonaikaszárnyák átnevezésétől, az állatállomány (főleg a ménesekért) való felelősség vállalás jellemezte a tevékenységét. Érdekesebb esetekkel is találkoztunk levéltári kutatásunk alatt, mint pld. egy úgy nevezett Kiss Andrásné háborús özveggyel, aki 1919 februárjáig kapta a hadisarcot férje után, aki valószínű életét vesztette a fronton. Az özvegy kétségbe esetten fordul a Direktóriumhoz segítségért, pontosan megindokolva és bizonyítva jelenlegi sivár helyzetének a mivoltát, miszerint képtelen tovább ellátni a gyermekeit élelemmel. Ez a dokumentum is bizonyíték a sivár élelmezési problémára, mely Szatmárnémetit sújtotta 1919-ben14. A nép jogosan érezhette, hogy a Direktóriumhoz fordulhat ilyen jellegű élelmezési kérelmekkel, mivel ezt a Munkás és Katonatanácsok vármegye szinten propagandisztikusan hirdették is, hogy az elkobzások arra szolgálnak, hogy mindenkinek jusson élelem és megfelelő állat takarmány, illetve tűzi anyag, hogy csak egy párat említsünk, az ígéretekből. A Direktórium legitimé tette az elkobzásokat azzal is, hogy a nép értse meg ez minden az ő érdekében történik, hogy az ország tudja fenntartani magát a háború alatt és természetesen felhívta a figyelmet arra is, hogy: „1.Kormányzótanács nem tesz hajléktalanná, földönfutóvá senkit...”.15 Ők nem a nép ellenségei, hanem a barátai és együtt építik majd meg a jobb és bőségekben gazdag szebb jövőt. A Direktórium mentségére legyen mondva, egy nagyon nehéz időszakot örökölt, meg a város történelmében, amelybe valószínű, hogy egy sokkal profibb kizárólag jól képzett és gazdasági-adminisztratív tapasztalattal rendelkező kormányzás is belebukott volna és előbb utóbb a civilek antipátiáját váltotta volna ki. Arról nem is beszélve, hogy jelentős problémákat okozott a hadifogságból hazatérő rokkant katonák is, akiknek szállást, élelmezést és kárpótlást kellet biztosítani, vagy esetleg megkockáztatni egy potenciális fellázadást a jelenlegi rendszer ellen, amennyiben ezeket a volt katonákat a Direktórium szélnek ereszt16. 13 Szatmár Megyei Levéltár, Munkásmozgalom Szatmár megyében gyűjtemény, dokumentum kollekció, 291 dosszié, Arhivele Naţionale al Judeţului Satu Mare, Fond Mişcarea Muncitorească din judeţul Satu Mare, Colecţia de documente, Dosarul nr. 291, p. 39. 14 Szatmár Megyei Levéltár, Ibidem, p. 45. 15 Szatmár Megyei Levéltár, Munkásmozgalom Szatmár megyében gyűjtemény, dokumentum kollekció, 291 dosszié, Arhivele Naţionale al Judeţului Satu Mare, Fond Mişcarea Muncitorească din judeţul Satu Mare, Colecţia de documente, Dosarul nr. 291, p. 48 16 Ibidem, p. 59. 193
