Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 32/2. (2016)

Istorie

Szatmár városának adminisztrációja 1886-ban

Szatmárnémeti a közigazgatási reform után született első szabályrendelete, mint szabad királyi város, 1870-ből származik, melyben a XLII. Törvénycikk alapján kijelenti, hogy a város feladata gyakorolni az önkormányzatot, közvetíteni az állami közigazgatást, a közérdekű és országos ügyek megvitatása és megoldása. Ezt támasztja alá a város szabályrendeletének 2. § mely kimondja, hogy „Önkormányzati jogánál fogva saját belügyeiben önállóan intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot, határozatait és szabályrendeleteit saját közegei által hajtja végre. (...) saját területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhet s az állam által igénybe nem vett új adókat hozhat be. Ezen jog gyakorlása azonban a kormány engedélye szükséges. Tisztviselőit maga választja, az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja, s a fedezetről gondoskodik.”1

A város másik fontos kötelessége az, hogy megszavazza, és lehetőleg ne lépje túl saját költségvetését. A város saját magának kell megteremtenie a fennállásához szükséges forrásokat és csak nagyon egyedi esetben folyamodhat pótadó kivetésére. A városi tanácsnak jogában áll a neki nem megfelelő kormányhatározatok ellen fellebbezni, ha az a helyi törvényekkel nincs összhangban. Ezt a kormány köteles megvizsgálni, és ha jogosnak ítéli meg a fellebbezést, akkor felmentheti a várost az adott törvények alól. A város által kivetett törvények és adók kötelezőek mindenkire, akik Szatmárnémetiben illetve Szatmárhegy területén tartózkodnak. A 10. § kimondja, hogy a város kötelezettségeit és jogait a következő személyek és hatóságok hozzák meg és felügyelik: a törvényhatósági közgyűlés, a közigazgatósági bizottság, a tanács, az árvaszék, a polgármester, és a rendőrkapitány.

A törvényhatósági bizottság tagjai két részből állnak. A tagok fele a város legtöbb adót fizető polgáraiból állt, míg a másik fele a város szavazásra jogosult polgárai közül lett megszavazva. Az 1880-as népszámlálás adatai szerint a városnak 19.708 lakosa volt, ezért a törvényhatósági bizottság 78 tagú, amiből 39 a legtöbb adót fizető polgár volt. A választott tagokat pedig a város négy választási kerületéből választották meg. A 78 tagon kívül még szavazattal rendelkezett a polgármester, rendőrfőkapitány, főjegyző és jegyzők, tanácsosok, árvaszéki ülnök, tiszti ügyész, főorvos, mérnök, főszámvevő, és a levéltárnok. A törvényhatósági gyűlés elnöke a főispán, ha nem tud jelen lenni, akkor pedig a polgármester vezeti a gyűlést. A törvényhatóság jogkörébe tartozik az öszszes közjogi ügy, a kormányrendeletek tudomásul vétele, kihirdetése és azok betartása. Ugyancsak ez a bizottság végezte az építkezések közművesítések okozta kisajátításokat is, illetve a város költségvetésének a felügyelése és megszavazása. A törvényhatósági bizottság felügyeli a különböző önálló jogkörrel felruházott bizottságokat, ugyancsak a bizottság felügyeli az iskolákat, illetve a különböző városi beszerzéseket, illetve egyéb adminisztratív feladatok felügyelete. A törvényhatósági közgyűléseket a hónap első hétfőjén tartották meg, délután 3 órától, de bármikor lehetett rendkívüli közgyűléseket összehívni. A gyűlésen tárgyalandó problémákat a következőképpen határozták meg: közjogi ügyek és kormányrendeletek, költségvetési kérdések, választások, a közgyűlés által kiküldött bizottságok jelentései, magán kérvények. A közgyűlést minden alkalommal az elnök nyitja meg és vezeti. A napirendben elfogadott indítványok azonnal tárgyalhatóak, a közgyűlés tanácskozási nyelve a magyar volt. A felszólalót tilos volt

1 Szatmár-Németi Szabad Királyi Város Törvényhatóságának szervezeti szabályrendelete. Szatmárnémeti, Szabadsajtó Könyvnyomda, 1886. 3.

90