Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 32/2. (2016)
Istorie
Toth Szilárd Vagy egy másik esetben az egyik jelölt panaszkodott, hogy: „... kövekkel támadtak meg, amikor a szavazóiroda felé mentem ... a kocsimba menekültem és elrejtőzködtem és amikor megjöttek a csendőrök, hogy lássák, ki a tettes, vagy 30 ember fegyverlövésekkel válaszolt.”22 Megjegyzendő azonban, hogy az utóbbi két jelenet 1932-ből származik, amikor a Vasgárda és más szélsőjobboldali szervezetek befolyása egyre erősödött és, sajnálatos módon, nagy támogatásban részesültek az ortodox egyház papjai részéről is. A húszas évekre nem voltak annyira jellemzőek az ilyen jelenetek, de nem hiányoztak. Ha a megvesztegetés és a megfélemlítés nem volt elégséges, akkor a legegyszerűbb volt nem engedni szavazni az ellenzék szavazóit, és a saját szavazókat beszállítani a szavazóközpontba. Mindezt a hadsereg, a rendőrség, a csendőrség vagy kormánypárti civilek segítségével hajtották végre.23 Az 1927-es választások alkalmával a Dicsőszentmárton melletti öt magyar többségű faluban (Gálfalva, Ádámos, Dombó, Szőkefalva, Királyfalva) karantént létesítettek a hatóságok egy állítólagos pestisjárvány miatt. Gyárfás Elemér (az Országos Magyar Párt képviselőjelöltje) és Hans Hedric (a Német Nemzeti Párt jelöltje) elmentek panaszkodni a nagyszebeni (liberális) prefektushoz, aki semmibe vette a tiltakozásukat. Távozásuk közben azonban Folea Emil, a Nemzeti Liberális Párt jelöltje (aki jelen volt a beszélgetésen) azt mondta a tiltakozóknak, hogy ez az öt falu lakossága csak akkor mehet el szavazni, ha Gyárfás Elemér és Hans Hedric visszavonják a jelölésüket és írásban garantálják, hogy e falvak lakósága a Nemzeti Liberális Pártra fog szavazni.24 Mindkét jelölt felháborodással hallgatta az ajánlatot, amit természetesen visszautasítottak. És ugyanolyan természetesen, a liberálisok nyerték a választásokat a körzetben (országos szinten pedig 61,7%-al), és Gyárfás Elemérből sem lett dicsőszentmártoni szenátor, csak a csíki győzelmének köszönhetően jutott be a Szenátusba egyedüli magyar szenátorként. A karantént más alkalmakkor kiegészítette a Mihai Negură képviselő által korábban említett „úttorlaszos rendszer”, amikor egyes országutak bizonyos szakaszait a csendőrség vagy a hadsereg lezárta és nem engedte a szavazókat, hogy eljuthassanak a szomszéd településen levő szavazóirodába. Erre több utalás is van. Alexandu Vaida- Voievod a „Patria”-ban például így tiltakozik: „Amikor a Corvinok földjén a kordont már nem tudta tartani, a román csendőr sortüzet adott testvéreire. A halottakat nyolcvan-száz lépésnyi távolságról lőtték le. A román csendőr román vérrel pirosította be Nagyrománia földjét. Azért, hogy győzzön Szele, Barabás, Tornya, Bethlen gróf, Jósika báró, Teleki gróf és Goga többségének többi megmentő je!’25 Mikó Imre pedig így emlékszik az 1937-es választásokra: „A december 20-i képviselőválasztás ismét a liberális párt hagyományainak jegyében folyt le. A 22 (Jo.1932. augusztus 13, 1785. 23 Mattéi Dogan, i.m. 3-23, Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. dec. 1-től 1940. aug. 30-ig [Douăzeci şi doi de ani. Istoria politică a maghiarilor din Transilvania între 1 decembrie 1918 şi 30 august 1940]. Budapest, Studium Kiadó, 1941; Sorin Radu: Electoratul din România în anii democraţiei parlamentare (1919-1937) [A romániai választók a parlamenti demokrácia korában (1866-1937)]. Iaşi, Institutul European, 2004.146-319. 24 Direcţia Judeţeană a Arhivelor Naţionale Cluj [A Nemzeti Levéltárak Kolozs Megyei Igazgatósága], Fond Partidul Maghiar din România [Országos Magyar Párt fond], fasc. 8, f. 92. 25 Mikó Imre, i.m. 61. 189
