Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 32/2. (2016)
Istorie
Presa sătmăreană despre intrarea României... Nagybánya,1916* Szeptember 24. — 39. szám. XLII. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 9i ÎRCI3NT J333KT Előfizetőst árak t 8 K. I:él*vr« 4 K. Ni gyed őre 2 K. t'gye* síim 20 SUlif. FrIcIS« smktízlű í* Isplulnjíoao* révész János Fümunkslórs in h. Síerk RÉVAI KÁRÓL. LihivaS:«!: ni uluit ss ;ÍNYA. A mi románjaink és a háború. Mindenütt, ahol magyar földön románok élnek, testvéries egyetértést tapasztaltunk magyarok és románok közt. Ez az egyetértés különösen most tűnt ki nagyszerűen, a háború ideje alatt, amikor is egymásután kerültek nyilvánosságra a hűségnyilatkozatok. Az értelmiség és a földművelő nép egyaránt sietett hűségnyilatkozatával bebizonyítani ragaszkodását a magyar haza rögéhez és az uralkodóházhoz s nem hallottuk hírét sem annak, hogy valahol az országban bármi csekély kirívó hang zavarta volna meg a hazafias együtt- 1 érzést. Jóleső érzéssel állapítjuk meg ezt a | tényt s reményt merítünk belőle arra is, hogy az Erdélybe besurrant ellenséges hadsereget rettenes esalódás s ennek nyo- : mán rémitő katasztrófa éri. De hisz ez nem is lehet másképen! A mi románjaink magasabb kulturával rendelkeznek és közgazdaságilag is messze fölölte állanak romániai fajroko- ; naiknak, kik bizony még mindig szolgaságban élnek s kik kezükben koldusbottal tengetik életöket. Hogyan gondolhatták oda át Román iá- ; ban, hogy a mi románjaink az ő szárnyaik alá vágyakoznak? Egy pár beteges képzelődésü nagyravágyó ember kürtőlte tele a világot el- 1 nyomatássa!, szolgasággal, arait a mi ro. mánjaink most lép len-nyomon megcáfolnak j { és visszauta.'-itanak. E kis elméfuttalást abból az alkalom- ; I ból Írjuk most, hogy egyik nagyváradi j ! újságban egy román ember magyar! 1 verset irt. Jó lesz ezt a verset eltenni örök em: lékül! Üveg alá, keretbe foglalja ezt a pár i sort minden román hazafi s tegye oda ! I háza falára, mint ahogyan a „házi áldást“ ! szokták. Hadd maradjon késő nemzedé- j keltnek tanulságul és büszkeségül. Vigyék j be az iskolákba, hadd tanulják meg a gyerinekek is és ünnepélyes alkalmakkor szaval- ! ják el a „Hazádnak rendületlenül“ imádságunkkal együtt. A „Nagyváradi Napló“ verse igy hangzik: Román-magyarok üzenete. Azt hittük eddig: testvérek élnek Az ni dunai Kárpátok «Jatt, Kik előtt szent a rokon-vér kapcsa, S nem szemétdombra dobott rongy cafat. Most táljuk, hogy csak koncra éhezett, csúf, SötéÜeLkü Káinok voltától:. El vétetek 1 Irtózva tagadunk meg Mi román magyarok Emelt fővel váltottuk eddig azt, Hogy hólesőnkben román szó Altatott. Mert tisztelet és becsület emeltek A román névnek eddig kalapot. f>6 gyalázatot, szégyent hoztatok rá, Kik őreiként hivalkodtatok. S ökölbe szorult kézzel pirulunk most Mi román magyarok. Zsarnokság , Gazul szabad népekre »epiuwm. A történelem legsötétebb lapja.- . Undorral írja hitvány tettetek. Árulás, gazság lobogóival A végzet elé csak rohanjatok! Ti tróni! De bitót ácsoltunk a cárnak Mi román magyarok! Es számolunk még, ó reBskessetek! Az olcsó vigság könnybe, Jajba fül. Reátok és a cári csorda hadra Bosszúnk lesújt még irgalmatlanul. A szégyen foltját, a gyalázat mocskát, Amit ti a nevünkre hoztatok: Le fogjuk mosni tűzzel, vérrel, vassal, Mi román magyarok! Pelle János. Innen a Rozsály aljáról üdvözöljük a román költőt, meleg szívvel, magyar szeretettel! Bányászatunk. Mint már említettük, Jakab Dénes bányakapitány jelentése olyan részietekre kiterjedő nagy mű. melyből legfeljebb mutatványokat hozhatunk, a maga egészében különben a jelentés messze túlszárnyalja lapunk megszokott kereteit. Most a Szén- és kisfémbányászatra vonatkozóan akarunk egyetmást rövid ismertetésül közzétenni. Az idevonatkozó részlet igy hangzik: A szénbányászat egy uj bányaművel gyarapodott, Reicher Henrik nagyváradi mérnök Almamezőn, Nagyvárad környékén, a Jászóvári praemontrei kananokrend földbirtokán, a földtulajdouos renddel kötött szerződés alapján még 1913. év október havában szénre kezdett kutatni. Kutatását szénkibuváson kezdte, később Emlékek. Irta: Révai Károly. Mintha sas vágná karmait szivembe, Mikor az újság híreket jelent he. Hogy Székelyföldön, dúlnak banditák; Jaj! Ha nein félném a jóságos Istent, Megkároinolnék mindenkit lenit és lent; Ily büntetést, miért szabott reánk ! Gelenee! Rólad szomorú hír járja! Fölégetett a zsiványok dandárja, Legyilkolt nőket, aggot, gyermeket. Nem kellett hozzá semmi nagy vitézség! A Doberdón volt mind a férfi népség, Vagy a tiroli havasok felett. Él-e „kied° még Héjjá András gazda? Portáján éltem hetekig dugaszba A nagy „korella" - járvány idején. Jár-e a malma ahajt lenn a végen, Mely azért zúgott akkor oly kevélyen, Mert papnak készült a legszebb legény. Jut-e eszébe: hetvenhánnat Írtak, Hogy neki vágtunk a kökősi hídnak. Velünk tartott Bodor Ferenc uram, A tisztelendő szintén - Barcsa Endre, - Ki mindnyájunkkal koccinthatott rendre; Bár rút volt, de a szive szinarany! Most - hire jár - hogy Gelencének vége, „Kietek es“ a temető ölébe Kerültek mind a zsiványok miatt! Csak én élek még messze, messze távol S irom e pár sort kényem hullásával Egy Zazarparti nagy kőház alatt. Évek sorában - tudom - még sok év lesz, Mig a „Feketeügy“ selymes vizéhez Megtörtén, aggva egykor eljutok; De mennem kell, hogy a székely barázda, Az én kihulló kényeimtől ázva Hinlesse majd, hogy tietek vagyok! Mende—mondák.- Miután intézményeim rendelkezései sze; rint, mindennemű kiváló érdem egyenlő elbiráj lás alá esik, azzal a szándékkal foglalkoztam, hogy Talmát kitüntetem a becsület-rend kereszt; jével, de ebben iniudig meggátolt szokásaink j inegokolatlan szeszélye és olőitéleteink nevet! séges volta. Egyelőre tehát olyan kísérletet tet- I tem, amelyről jogosan föltételezhettem, hogy rám nézve semmiféle következménnyel sem jár, ugyanis kitüntettem Crescontini tenoriőtát a j vaskorona-renddel, ez utóbbi mint olasz érdwn! jel, olasz művésznek jutott, következésképpen j jogosan föltételezhettem, hogy nem kompromittálhatja kormányomat és meg leszek kiméivé az ostoba, gúnyos ékektől. Csalódtam, mert az énekes kitüntetését i mindenhol rosszalással fogadták. Olyan hatalmas nálunk a közvélemény cs olyan buták az előítéletek, hogy ép, aki királyi koronákat osztogattam tetszésem szerint, aki előtt mindenki I meghajolt, nem bírtam annyi hatalommal, hogy egyszerű vörös szalagocskát juttathassak annak, aki arra nagy művészetével méltán rászolgált. Amit Napoleon se mert megtenni. Tudvalevő dolog, hogy I. Napoleon Talmit, a hírneves színészt nemcsak mint művészt becsülte nagyra, hanem mint embert is kitüntette bizalmával és barátságával. Annál feltűnőbb, hogy a nagy uralkodónak nem volt bátorsága kcgyencét megfelelő kitüntetésben részesíteni. Erről az ügyről Napoleon Szent Ilona szigetén a következő érdekes kijelentést tette: 168 Nagybánya és Vidéke, Baia Mare, anul XLII, nr. 39, 24 septembrie 1916. Sursa: www.hungaricana.hu * Eltiltott nevetés Fred C. Neuent különös büntetésre Ítélték az orvosok, mert hirtelen bekövetkozhető halál elkerülése céljából eltiltották a nevetéstől. A szomorú nevetési tilalom előzménye igy történt: Fred Neuen, aki épitőlakatos volt New-Yorkbau a „Hudson Terminál“ épületén dolgozott, mely mint a többi felhőkarcoló, számtalan emelettel birt. Egy na-
