Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 29/2. (2013)

Istoria culturii

- A 19. század végi - és a 20. század elején élő néphiedelem szerint ezen a városhoz közeli, a Szamos kanyarulata, által félszigetszerűen körülhatárolt részen régebben latrok, gonosz emberek (tolvajok, stb) bújtak meg, tanyáztak, innét az elnevezése. A névadás valószerű indítéka: a régi (ispáni) vár közelében levő területrész (valószínűleg) a várhoz tartozó lovak (lovasság) tartózkodó helye volt, amelyet egyszerű, hegyes karókból készült, latorkertnek nevezett kerítéssel vették körül.

Pólyás gazda- (Lele, Dobai Zsigmond, 85, fm, Lőke Károly, 49, pálinkafőző)- A 19. században Pojásga%ya néven (vö. Pesty Frigyes helynévgyűjtése, 1864) néven ismert helynévből származó népetimológia.

Helyneveink érdekességei...

Bura László Satu Mare, RO bural@freemail.hu

Könyvészeti

Bura László, S^atmár megye helynevei (földrajzi nevei). I-II. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008. Pesty Frigyes 1864-1865. évi helynévgyüjteménye. (Kézirat, OSzK kézirattár).

Petri Mór, Szilágy vármegye monográfiája. I—IV, Budapest, 1901-1904.

221