Virag, Paula et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 28/2. (2012)
Etnografie - Antropologie
Szilágyi Levente csoport ebben az értelmezési keretben, egy jól körülhatárolható földrajzi territóriumon belül konstituálódik, aminek következtében a kultúra is csak territoriálisán volt értelmezhető, sőt nem csak egyszerűen kötődik egy helyhez, hanem egyértelmű határokkal rendelkezik. A kulturális folyamatokat ez a metodológiai naáonaligmusnak nevezett szemlélet a határok—érintkezések, interkulturális kommunikáció, asszimiláció, stb. kategóriák által megadott értelmezési keretben vizsgálta.7 Az elemzések kereteit pedig a nemzetállam jelentette, mely a különböző társadalomkutatások elméleti és történeti bázisát is meghatározta. A társadalom, mint a kutatás tárgya, a nemzetet jelentette, a kutatott társadalmi határok pedig a nemzetállam határai voltak. Az előbbiek alapján nem kétségbevonható az a kijelentés, hogy a territorialitás a nemzeti identitástudat kialakulásának egyik alapeleme. A territorialitás és nemzeti identitástudat ettől eltérő összefüggéseit, az egymásra hatás irányait más szerzők másként írják le. A nemzeti identitástudat kialakulásában a személyes, lokális terület iránti kötődés kiterjesztődik az (nemzetállam egész területére.8 Arnold van Gennep szerint a nemzettudat nem más mint „a szeretetérzés kiterjesztése a közösség konkrétan behatárolt életteréről egy egész völgyre, vagy kiterjedt síkságra, mint a sztyepp vagy olyan nagyvárosokra mint Párizs vagy Bécs”.9 A határterületek kinézetének egyrészt erőteljes szimbolikus jelentése van, másrészt viszont önmagukban is releváns tények.10 11 A határok általában olyan területek, melyek birtoklásáért intenzív küzdelem folyik, a határtérségek ugyanakkor az emberi — politikai és kulturális — térhasználat vizsgálatának „laboratóriumai”. A territorialitás a politikai földrajz kutatóinak is egyik jellemző kutatási területe volt, a korai kutatások elsősorban az (nemzetállamok területi kiterjedésével és struktúrájával foglalkoztak. Az utóbbi évtizedek kutatásaiban, az antropológiai látásmód térnyerésének köszönhetően, az állam már nem egyedüliként, hanem a politikai területszervező hatalommal bíró intézmények egyikeként szerepel.11 Az antropológiai szemléletben a tér birtoklásáért folytatott szimbolikus és olykor valódi küzdelmek váltak fontossá, valamint a küzdelmekben részt vevő, különböző szervezettségi fokú (az egyéntől az államig) szereplők. A terület birtoklásáért folytatott küzdelmek a határrégiókban — akár szimbolikus, akár politikai — a legintenzívebbek, így a határok a legterheltebb szemantikájú és leginkább szimbolikus területi képződmények.12 A határ antropológiai értelmezése szerint a határrégiók egyidejűleg valós és szimbolikus térrészek, az államokhoz köthető határjelek, kerítések, a határőrizet személyi állománya jelentik a fizikai, az emberi viselkedés és kognitív birtokbavétel pedig a szimbolikus síkot. A gazdasági kutatásokban többnyire a határok különféle tranzakciókkal szembeni áteresztő és ellenálló képességét vizsgálták. A globalizáció terjedésével, Európában az integrációs folyamatok felgyorsulásával, a határok gazdasági kapcsolatok alakulásában játszott szerepe fokozatosan visszaszorult. A legprovokatívabb kérdése ennek a területnek, hogy milyen szerepe marad az államnak az erősödő nemzetközi gazdasági tényezők és a globálisan terjedő kulturális hatásokkal szemben.13 A 20. század első harmadában a határkutatások egyik sarkalatos pontja volt a természetes és mesterséges határokra történő felosztás, melyben az olyan földrajzi formációkra, mint a folyók, hegységek, tavak, tengerek, stb., rávetítették a határ politikai értelemben vett attribútumait. E kategorizáció mentén kialakuló, egyre erősödő véleménykülönbségeknek és vitáknak Lucien Fébvre 1925-ben megjelented Geographical Introduction to History című munkája vetett véget, véglegesen időszerűtlenné téve a természetes határok elmékét. Fébvre ugyanis a határokat a társadalmi csoportok által meghatározottnak tekintette.14 A határral és a határmentiséggel mint létformával foglalkozó kutatásokra nagy hatással volt Wallerstein centrum—periféria elmélete.15 A társadalomtudományos kutatásokban — jobbára a földrajzi és geopolitikai 7 Niedermüller, i.m., 54. o. 8 Sahlins, Peter, Boundaries. The Making of France and Spain in the Pyrenees. Oxford, 1989, 8. o. 9 Gennep, Arnold von, Trăite' comparaţi/ des nationalités. Paris, 1922,144. o. 10 Thomassen, Bjorn, Border Studies in Europe: Symbolic and Political Boundaries, Anthropological Perspectives. In; Europaea: Journal des europeanistes 1996/2, 44. o. 11 Lásd: Hastings, Donnán - Wilson, Thomas M., Nation, state and identity at international borders. In: Donnán, Hastings — Wilson, Thomas M. (szerk.) Borders: Frontiers of Identity, Nation and State, 1—30. Oxford, 1998; Martinez, Oscar J., Dynamics of Border Interaction: New approaches to border analysis. In: Schoefield, Clive H. (szerk.) Global Boundaries World Boundaries. New York, 1994; illetve Thomassen, i.m., 45. o. 12 Thomassen, i.m., 45. o. 13 Kaplan-Häkli, i.m., 3. o; illetve: Győri, Róbert, A határ két oldalán. (Városi vonzáskörzetek és a trianoni határmegvonás a Nyugat- Dunántúlon). In: Győri Róbert, Hajdú Zoltán szerk. Kárpát-medence: Települések, Tájak, régiók, térstruktúrák. Pécs—Budapest, 2006. 14 Fébvre, Lucien, A Geographical Introduction to History. London, 1925, 299. o. 15 Lásd: Wallerstein, Immanuel, The modern world-system II. Mercantilism and the consolodation of the European world economy, 1600—1750. New York, 1980. 90
