Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 27/2. (2011)
A. Istorie-cultură-artă
Családnevek művelődéstörténeti és nyelvészeti tanúságai.... helynevekhez. Ezek a nevek jelzik, hogy a nevet a 19. században viselő tanulók ősei milyen (magyarok és/vagy ruszinok, szlovákok lakta) helységekhez kötődtek, következésképp jelzik e családok migrációjának irányát. Ugyanakkor a tekintélyes számú, Kárpát-medencei helynévből lengyel névformánssal képzett név azt is jelzi, hogy eredetileg e családok ősei feltehetően lengyel identitásúak voltak, akik valamikor az északkeleti régióval szomszédos lengyel területekről érkeztek az adott vidékre. A névanyagban a Felvidék északi megyéiből a következő települések szerepelnek: Liptó megyéből: Benic, Bukovina, Kamenec; Nyitra megyéből: Ribek, Simon, Stoema, Smolinske (Szmolenszk), Sztanák, Zlava, Zloch; Sáros megyéből: Gribó, Hazslin, Kácsány, Kecskőz, Ladna, Lászka, Medvedze, Tamó, Vargony; Zemplén megyéből: (Kis)valkó, Kohány, Mákos, Pólyán, Véke; Trencsén megye: Praznó (Paraznó), Techina (Tohány), Ung megyéből: Neviczke. Bizonytalan vonatkozású a Hrabovszki név". A 18. századi Szatmár megyei sváb telepesek falvaiból a 19. század első felében kevesen tanultak a két iskolában11 12. A valószerűsíthetően németországi helynévi eredetű családnevet13 viselők szülei, ősei nem Szatmár vidékén éltek, ők azokból a térségekből származ(hat)nak, ahová őseik akár a 13 - 15. században is érkezhettek. 4) Nyelvi eredet és identitás A 19. század első felében anyakönyvezett névanyag feljegyzői különböző műveltségű, iskolázottságú személyek voltak. Erről tanúskodik és ennek függvénye a nevek írásmódja. Észrevehető, hogy melyik nevet írta németes, latinos, magyaros műveltségű scriptor, hallás vagy bemondás után. A tanulóra vonatkozó adatok egyik rovata a „natio”, vagyis a néphez, nemzethez tartozás volt: Armenius, Gallicianus, Germanus, Hungarus, Rutenus, Slavus, Transylvanus,Valachus, stb. Ezt minden bizonnyal a szülők közlése, nyilatkozata alapján jegyezték be. Ezek a fogalmak a 19. század első felében utaltak ugyan az etnikai származásra, s valószínűleg az anyanyelvre is, tartalmukban azonban nem fedték a mai nemzet fogalmát, illetőleg a nemzeti hovatartozást. így a ’Hungarus’ jelző sem jelentett feltétlenül magyart, azaz magyar identitású, magyarul beszélő személyt. A középkori magyar társadalomban a nemesi rendhez tartozás alapján etnikai származásától függetlenül „Hungarus”-nak tekintettek minden nemest, aki a történelmi Magyarország területén élt. Ennek következményeként alakult ki a nemesi nemzethez14 tartozás sajátos tudata. Számos esetben el kell különítenünk tehát az anyanyelv és a nemzeti hovatartozás kérdését. Az idegen nyelvi eredetű családnevet viselő ’Hungarusok’ között bizonyosan voltak rutén/ruszin, szlovák esetleg lengyel, román anyanyelvűek (egyben etnikumúak is), ahogy a magyar nyelvi eredetű családnevet viselők között sokan ’Ruthenus’, ’Slavus’, ’Valachus’ etnikai identitásúak. A felső-magyarországi nemesi és értelmiségi fiatalok egy része ugyanakkor valószínűleg két- vagy többnyelvű volt, ugyanis sokan közülük - etnikai származásuktól függetlenül - megtanultak németül, magyarul és/vagy szlovákul, ruszinul is. A különböző nyelvi eredetű nevet viselő tanulók (illetőleg szüleik) vállalt identitása alapján megállapíthatjuk, hogy a családnév nyelvi eredete nem tekinthető a nevet viselő identitása bizonyítékának. A nyelvi eredete szerint bármelyik vizsgált nyelvhez -szláv (rutén-ruszin, lengyel, szlovák, illír), román, magyar, német, örmény - tartozó név, illetőleg az adott nyelv képzője, névformánsa segítségével képzett nevet viselő személy a 19. század első felében gyakorlatilag bármelyik etnikumhoz tartozhat. Tanúsítják ezt az anyakönyv ’natio’ rovatába a nevet viselők (illetőleg szüleik) közlése alapján bejegyzett adatok: A szláv nyelvi eredetű nevet, illetőleg a szláv névformánssal alkotott név viselői közül:- az -ics/-vics képzővel képzett családnevet viselő tanulók közül: 11 Vonatkozhat a Hrabové, Hrabovce, Hrabovo helynévre (Tehát lehet Nógrád, Sáros, Zemplén megyei). 12 Mezőpetri, Szaniszló, Színfalu 1-1, Krasznabéltek, Csanálos. Csomaköz, Erdőd, Kaplony, Nagymadarász, Krasznasándorfalu 2-2, Királydaróc, Szakasz, Tőketerebes 3-3. 13 Nyelvi elemzésük a germanisztika feladata. 14 A nemességhez tartozás társadalmi felemelkedést (jogokat és gazdasági előnyöket) jelentett. Az egyén számára a társadalmi osztályhoz való tartozás volt a meghatározó, nem az etnikai származás. 37
