Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 27/2. (2011)

A. Istorie-cultură-artă

Családnevek művelődéstörténeti és nyelvészeti tanúságai....

Kristóf, Lázár, Lénárd, Márkus, Márton, Máté, Mátyás, Mike, Sándor, Simon, Tivadar, Zsiga; (ném.) Ernst;

tulajdonságok megnevezései: Balogh, Barna, Csontos, Fehér, Fekete, Foltos, Görbe, Gyenge, Hosszú, Kis, Kövér, Mosolygó, Nagy, Soós, Veress, Vörös; Roth (<ném. rot 'piros, vörös’, Nyegre (<rom. negru 'fekete’);

mesterségek, foglalkozások nevei: Ács, Béres, Bodnár, Boér, Boros, Csizmadia, Deák, Dobos, Eötves, Fazikas ['Fazekas’], Halász, Herczeg, Horgász, Huszár, Juhász, Kallós, Kántor, Katona, Kardos, Kerekes, Kertész, Kovács, Lakatos, Lovas, Molnár, Pap, Papp, Pinczés, Pribék, Sajtos, Serfőző, Sipos, Soltész, Szabó, Szakáts, Szántó, Szűcs/Szűts, Talpas, Vajda.; Jáger 'vadász’, Keller 'pince' (pinceépítő értelemben), Miller, (< ném. Müller 'molnár’), Tischler 'asztalos’; (szláv) Bukovics (<szl. búk 'tölgyfa’), Dudovits (<sz. dud ’duda’), Kramarovits (<szl. kramár 'boltos, kalmár’), Kozsánovits (<szl. kozeny ’bör’j; végül köznevek: Bárány, Ember, Esze, Virág; Mán/Maán (< ném. Mann 'férfi, ember’).

A köznyelvi szavakból alkotott családnevekkel a közösség általában a saját etnikumából származókat jelölte meg. A 19. századi tanulói névanyagban azonban sok magyar köznyelvi szó rutén vagy román anyanyelvű/identitású tanuló családneve:

Rutén tanulóé: (1809) Fazikas, (1815) Juhász, (1816) Lakatos, Molnár,

Román tanulóé: (1806) Kardos, Papp, (1807, 1808, 1817) Kovács, (1808) Béres; Fábián,

Kelemen, Nemes, Pap, Rátz, Sándor, (1812) Deák, (1815) Erdöss, (1817) Buday, Lázár,

(1820) Molnár, Talpas, (1821) Kővár;.

Örmény tanulóé: (1822) Szabó;

Magyar etnikumút jelöl nyilvánvalóan a Siculus: (1819, 1820): Gábor; s legvalószínűbben a

Transylvanus: (1822) Boros.

A román köznyelvi szóból alkotott családnév (1808, 1809: Nyegre) román (Valachus) identitású tanulót jelöl.

A német köznyelvi szó - nem tudjuk eldönteni - esetleg lehet már magyar anyanyelvű tanuló családneve-e, de lehet német anyanyelvű, de a ’Hungarus’ nemesi - nemzeti identitást valló tanulóé (családé): (1826, 1833) Ernst (’Emő’), (1829) Mán, Maán [ném.Mann 'férfi, ember’], (1830) Jáger, (1833) Keller, (1828, 1829)Mán/Maán, (1849) Miller, (1824-1827) Roth, (1828, 1829) Tischler.

A ’Hungarus’ tudat, azaz nemesi rendi nemzettudat kialakulására, esetleg a család nyelvi asszimilációjára is utal viszont az, hogy a magyar köznyelvi szóból alkotott családnevet viselő, a század első két évtizedében magukat románnak valló tanulók (illetőleg családok10) - Buday, Nemes, Papp, Talpas - a harmincas - negyvenes években a ’natio’ rovatban identitásukat ’Hungarus’-ra változtatták.

Ugyanezt a jelenséget/folyamatot valószerűsíthetik szláv nyelvi eredetű nevek is: 1820-ban a Stvertezki, Polyanszki, Volenszki családnevű tanulók rutén identitásúak, 1821-ben nevüket már ynal írják (Stvertezky, Polyanszky,Volenszky), s „natio”-juk már ’Hungarus’. A folyamatot példázza az Illasevits családnév is, amelynek viselői között 1823-ban egyaránt találunk Ruthenus és Hungarus natio-jút is.

Az eltérő identitás olykor a név írásában is érzékelhető: (1822) Koflanovits (Ruthenus), Koflanovics (Hungarus); később azonban (1829) már a Koflanovits is ’Hungarus’-sá lesz.

A jelenséget német nevek is példázzák: (1820) Leitner, Rezler (Germanus), (1921) Leitner (Hungams), hasonlóképpen később Rezler (Hungarus).

A két elemű tulajdonnevek kialakulása időszakából származhatnak azok a családnevek is, amelyek olyan egyelemű (kereszt)nevet viselő személyre utalnak, akinek a neve aztán (a -fi névformáns hozzáadásával) a nevet viselő fiainak családnevévé vált: Dezsőffy, Gergelyffy, Lászlóffy, Mártonjfy, Péterfy, a szláv nyelvekben ugyanígy keletkeztek az -ics/-vics, -evics/-ovics névformánssal képzett családnevek: Alexievics, Andruchovits/Andrukovits, Danilovits, Demianovits., Illyasevits, Jandrisich, Jankovics, Markovits, Martlovits, Maruzanics, Misovics~Misovits, Mitrovits, Mihálkovics~Mihálkovits, Todorovits, Zenovits.

A 19. század első felében használatos családnevek közül az érintett nyelvek nyelvtörténete és a nyelvi kapcsolatok szempontjából is figyelemre méltónak kell tekintenünk a helynévi, földrajzi

10 Nemes családok, illetőleg görög katolikus papi családok.

35