Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 27/2. (2011)
A. Istorie-cultură-artă
Bura László A tanulói névsorokban megjelölt identitás - Hungarus, Slavus (itt: ’szlovák’), Ruthenus, Germanus, Valachus, Gallicianus, Transylvanus, Armeanus, Illir4 - általában a tanuló (szülei) etnikai származását, nyelvi hovatartozását - magyar, szláv (szlovák), ruszin, német, román; erdélyi (ez lehet magyar, német, román, székely, örmény), jelöli/jelölheti. A Hungarus jelző viszont a 19. század első felében Magyarországon a középkori magyar államiságban és a nemesi nemzet eszméjében gyökerező sajátos identitástudatra is utalhat5, ami a térség szláv és román etnikumú görög katolikus értelmiségei körében a vallási unió után terjedt6. Ezt tanúsítják a különböző nyelvi eredetű (sokszor azonos) neveket viselők által vállalt különböző/megváltozó identitások, azaz ugyanazoknak a tanulóknak (szülőknek) az évek folyamán megváltoztatott identitás-vállalásai (illetőleg ennek kifejezése/jelölése) is. Ebben a rendi nemzettudatban a nyelvi hovatartozásnak nem volt szerepe7. 1) Az iskolák vonzási körzete: Az iskolák magasabb szintű értelmiségképző szerepét vizsgálva a gimnázium humanista osztályainak (V-VI.), illetőleg a püspöki líceum végzettéinek névanyagát és adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a humanista osztályok ismert - a korabeli közigazgatási rendszer alapján azonosított - származási helyű diákjainak többsége (380) Szatmár megyében született, de sokan tanultak itt a szomszédos megyékből is: Ugocsából (102), Beregből (45), Máramarosból (28), Szabolcsból (25), Közép-Szolnokból (20), Kővár-vidékről (19), s szép számmal jöttek távolabbi megyékből is: Ungból (27), Abaújból és Zemplénből (18 -18), Biharból és Hevesből (10 -10), Szepesből és a Hajdú-kerületből (9 - 9), Árvából (8). Ezeknél kevesebb (1-5) diák tanult a humanista osztályokban Borsod, Doboka, Kraszna, Lipró, Nyitra, Pest, Zala és Zólyom megyéből, a Jászságból és Kézdiszékből. A püspöki líceum 1375 azonosított születési helyű diákja közül Szatmárnémetiben született 87, (a korabeli) Szatmár megyében 356, Máramaros megyében 247, Ungban 138, Beregben 128, Ugocsában 117, Szabolcsban 68, Zemplénben 53, Árva megyében 19, Abaúj , Bihar és Közép- Szolnok megyében 18-18, Kővár-vidéken 28, Pest megyében 12, Galíciában 11 tanuló8. 2) A családnevek nyelvi eredete, névadási szokások A tanulóknak az ősöktől örökölt családnevei nyelvileg különböző - magyar, szláv, német, román, örmény, illir - eredetűek. Nyelvi eredetüket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a névadási szokások az egyes népeknél gyakorlatilag igen hasonlók. Mindegyik nyelvi rétegben fellelhetők az olyan családnevek, amelyeket (egykori első) viselője valamilyen tulajdonsága (Barna, Csontos, Görbe, Mosolygó, Nagy, Vörös; Grubics (<szl. grobian 'durva, goromba’, Handzulovits (<szl. handzjah ’nyomott kedélyállapotú’, Rudits (cseh rudij 'vörös’ Telepianovits (<szl. Telepeny 'buta, ostoba’), német: Gaher 'sovány, szikár’, Langer 'hosszú’, Stänker 'kötekedő (ember)’, foglalkozása (Bodnár, Csizmadia, Halász, Kertész, Lakatos, Serfőző, Szántó, .S'zwcs; német: Bader 'borbély’, Blechner 'bádogos’, Brunner 'kútfúró”, Tischler 'asztalosVager 'vadász’, Müller 'molnár’, Schultheis> m. Soltész 'községi elöljáró, falusi bíró’ alapján kaphatott. A népnevekből alkotott családnevek - ném. Böhm ’cseh’, Cseh, Görög, Görögh, Horvath, Lengyel, Magyar, Oláh, Orosz, Román, Tatár, Török, Vallon, (szí.) Zsidovits (<szl. zid 'zsidó’) -, illetőleg a népcsoportra utalók - Frank, (szí.) Frankó ('frank’), Rátz, Szász, Székely, Tóth - természetszerűen a megnevezett (illetleg őse) népi/etnikai származására utalnak. A fentebbi jelzők/fogalmak családnévvé akkor váltak, amikor a névrendszer két eleművé (családnév és egyéni név) válási folyamata az adott nyelvekben kialakult, megszilárdult9. Ebben az időszakban ment végbe a 19. századi tanulók névanyagában előforduló, családnévként szereplő magyar, szláv, német, román köznyelvi szavak családnévvé válása is. Fogalmi körük szerint csoportosítva őket ezek a nevek eredetileg keresztnevek: Ágoston, Antal, Bartók, Demeter, Fábián, (Farkas), Fülöp, Gábor, Gál, Géllért, György, Jakab, Kelemen, 4 A 19. században: délszláv (horvátok és szerbek). MÉrtSz 1965: 470. 5 Romsics 1998: 58. 6 A vallási uniót követően a keleti szertartású lelkészek mentesültek a jobbágyi kötelezettségektől, (sokan) nemesi címet/jogokat kaptak. 7 Cholnoky 1996: 23. 8 Mind a gimnázium humanista osztályaiban, mind a püspöki líceumban tanulók esetében származási helyüket az egyes megyéken belül helységekre lebontva, részletezve: In: Bura 1999: 119 - 125 és 187 - 190. 9 Nagyon sok szláv eredetű név, illetve a legtöbb német eredetű név ezekbe a csoportokba sorolható. 34
