Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
A. Istorie
Bura László A tanulói névsorokban megjelölt identitás - Hungarus, Slavus (itt: szlovák), Ruthenus, Germanus, Valachus, Gallicianus, Transílvanus, Armeanus, Illír - nem azonos a mai értelemben vett nemzetiségi hovatartozással. Általában ugyanis a tanuló (szülei) etnikai származását, nyelvi hovatartozását - magyar, szláv (’szlovák’), ruszin (rutén), német, román; erdélyi (ez lehet magyar, német, román, székely, örmény) jelöli. A Hungarus (’magyar’) jelző jelenthet magyart, de jelentheti a 19. század első felében Magyarországon élő, a középkori magyar államiságban és a nemesi nemzet eszméjében gyökerező sajátos identitástudatot is11. A rendi nemzetbe kerülés törekvését tanúsítják azok a parókusok, akik az egyházi uniót követően nemességet nyertek, s állapotukat: a nemességhez tartozást az egyházi beosztásuk mellett említik is. Ezt tanúsítják a különböző nyelvi eredetű11 12 (sokszor azonos) neveket viselők által vállalt különböző / megváltozó, megváltoztatott identitások, azaz ugyanazoknak a tanulóknak (szülőknek) az évek folyamán megváltoztatott identitás-vállalásai (illetőleg ennek kifejezése, jelölése) is. Ebben ugyanis a rendi nemzettudatban a nyelvi hovatartozásnak nem volt szerepe13. Sok ruténnak, románnak valló görög katolikus parókus aki magát korábban ruszinnak / ruténnak, románnak vallotta, később (ugyanabban a ruszin, román egyházi közösségben működve) magát Hungarusnak mondta. így a ruszinok /rutének közül Bereg megyében Mihalits Ioannes (Huszt, 1817: Ruthenus < 1824: Hungarus), Ilnitzky Basilius (Kis-Almás, 1821: R < 1824: H); Máramaros megyében: Illyasevits Ioannes (Iza, 1823: R < 1823: H); Szabolcs megyében: Polyanszky Ioannes ( Nagyrákóc, 1820: R < 1821: H), Riskó Georgius (Ders, 1823: R < 1824: H). A románok közül: Szatmár megyében: Bónyi Ioannes (Dob, 1843: Valachus < 1844: H), Jakab Michael (Jánk, 1829. gr. r.u. < 1832: H), Laurán Myron (Tamaia, 1820 V < 1832: H). Identitások egymásba olvadására, egybefonódására utalhatnak az olyan esetek, amikor a Hungarus ruszinra/ruténre, a ruszin / rutén Valachusra, románra változik. Szatmárban ilyen Csobaly Ladislaus (Porcsalma, 1816: H < 1817: R), Csobaly Ladislaus (Ráksa, 1816: H < 1819: R), Bónyi Georgius (Vetés, 1820: H < 1821: V); Molnár Ioannes (Láposbánya, 1816: R < 1819: V). Valószínűleg ugyanaz a papi család lehet a Bónyi, amelynek tagjai, Franciscus (Tőketerebes, 1808: H), Basilius (Nyíregyháza, 1812: R), Georgius (Vetés, 1817: V)., akik magukat az általuk szolgált közösség beszélt nyelve szerint vallották magukat magyarnak, ruszinnak vagy románnak. Amint a két intézmény diáknévsorainak (és anyakönyvi bejegyzéseinek) tanúsága szerint az anyanyelv, a felekezeti és e nemzetiségi hovatartozás a római katolikus tanulók esetében sem fedte egymást, ugyanezt állapíthatjuk meg a görög katolikus tanulók (és családjuk) esetében is. Az egyesült görög katolikus egyház papjainak, kántorainak a bölcsészeti osztályokban (a püspöki líceumban) tanuló gyermekeinek száma tanúsítja, hogy az unióra lépett papság számára kedvező volt a földesúri terhek alóli felszabadulás, sokan közülük nemességet is kaptak14. Az egyesült keleti szertartásé papság gyermekeit a 18. század végétől, a vizsgálódásunk tárgyát képező 19. század első felében latin iskolában taníttatja, így az ekkor 11 Vő.: Romsics 1998: 58. 12 A családnév nyelvi eredete nem igazít el viselője identitását illetően, ui.sok ruszin ~ rutén nyelvi eredetű nevet viselő tanuló magyarnak (Hungarus), ugyanakkor magyar nyelvi eredetű családneveket viselők pedig a ruszin vagy a román nemzethez vallja magát. A görög katolikus vallásű tanulók esetében a származáshelye, vagy parókus apjának akkori munkahelye utalhat valós etnikumára, ui. a román vagy ruszin / rutén faluból származó diák valószerűsíthetően román vagy ruszin. (Vö.: Bura 1999: 133.) 13 Vö.: Cholnoky 1996: 23., Crystal 2003: 51. 14 A ruszinok főként Ugocsa megyében kaptak nemességet, a románok Máramarosban szereztek nemességet. 52
