Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
B. Etnografie
Szilágyi Levente határrégiók ne az elidegenítettség állapotában legyenek. Ennek megfelelően a centrumperiféria problémakör Csanálos és Vállaj vonatkozásában való vizsgálatához szükséges a határ történetének rövid bemutatása. A politikai határ története A határ története nem más mint a mellette, benne lakók története. Sem geográfiai térként, sem politikai kategóriaként nem vonatkoztathatunk el azoktól a közösségektől, amelyek ezeket a határokat tevékenységükkel fenntartják vagy éppen bomlasztják. (Ancei 1999: 414) A határok mögött mindig társadalmi motivációk rejlenek, még olyankor is, ha a látszat éppen ennek ellenkezőjét mutatja. A „ráerőszakolt” határok áthatolhatatlansága is társadalmi jelenlét eredménye, az idegen hatalmat képviselő - célzottan szelektált - emberek azok, akik a határ mindennapjaiban, a helyiekkel való találkozásokban a legerősebb taszító tényezőt jelentik.3 A határ története, mint a lokális történelem4 fontos fejezete, a családtörténelmek, az egyéni élettörténetek felidézése során születik meg, minden egyes emlékezési alkalommal újra és újra. A határnak ugyanakkor megvan a maga „hivatalos” történelme is. A kutatás tárgyát képező két település az egykori Szatmár vármegye székhelyétől, Nagykárolytól mindössze 8 (Csanálos) illetőleg 10 km-re (Vállaj) fekszik északnyugati irányban, a Nagykárolyt Mátészalkával és Nyíregyházával összekötő út mentén, a Nyírség, a Károlyi-síkság és az Ecsedi-láp találkozásánál. A tágabb értelemben vett térséget jelentős társadalmi, etnikai és vallási diverzitás jellemezte. Együtt éltek itt magyarok, svábok és ruszinok, reformátusok, római és görög katolikusok, akik között a találkozások, érintkezések meghatározóak voltak. A táji-történeti tagolódás egy másik szempontja szerint a szatmári sváb falvak közé tartoznak, melyeknek német lakosságát, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot követően, Károlyi Sándor és utódai telepítettek Nagykároly és Szatmárnémeti környéki birtokaikra. A Nagykárolytól való kölcsönös függőség, a közös származás és vallás, a hasonlóan megélt másságtudat, valamint a térbeli közelség szoros gazdasági és társadalmi kapcsolatrendszert eredményezett közöttük. Lassan három évszázados fennállásuk során mindig, mint kisebbség léteztek, diaszpóra helyzetük okán ezen a huszadik századi határmódosítások sem változtattak. Egymással való kapcsolatuk a határ meghúzását követően sem az interetnikus (kontaktzónák), sem a csoportok közi, sem a szimbolikus viszonyrendszer antropológiai (határ)kutatási paradigmájában nem helyezhető el.5 Más, és a dolgozatban ugyancsak vizsgált kérdés, hogy a határmellettiség évtizedei során, a két település kapcsolata lassanként olyan változásokon ment keresztül, melyek aktivizálhatták a fentebb említett értelmezési kereteket. A huszadik század végére a két település között fennálló mi-ők viszonyrendszer etnikai és kulturális színezetet is kapott. Meggyőződésem, hogy ennek kialakulásában vitathatatlanul fontos szerepe az országhatárnak volt, mely története nagyobbik részében elidegenített határrégiókba kényszerítette a vizsgált településeket. A kutatásom során próbáltam megtalálni, azokat az eseményeket, fordulópontokat, melyek kiváltották a két falu szociális, kulturális eltávolodását, és természetesen azokat a kísérleteket, amelyek ezen tényezők tompítására irányultak. Csanálos és Vállaj kapcsolata a határ előtt Vállaj első sváb lakosai között a kibocsátó német területekről újonnan érkezettek mellett éppen a Csanálosról átköltözöttek voltak a legnagyobb számban. A ' A fizikai korlátokkal megerősített határok, mint az izraeli-palesztin, USA-Mexikó, esetében is érvényesnek tartom ezt. 4 Lásd. Keszeg 2002: 25. 5 Mint például: Barth 1970, Cohen 1994, Hastings-Wilson 1999, Minghi 1994, Martinez 1994, Keményfi 1994, 2004. 180
