Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
A. Istorie
Kereskényi Sándor érdekcserén alapuló ideológiái. A nemzeti azonosságtudat fő formálóinak megmaradtak a régiek, pontosabban a régi urak, és a 17. század folyamán már azért folyt a harc, hogy a reformáció kézen-közön el ne veszítse maradék demokratikus jellegét, azaz ki ne záródjanak soraiból az együttérzésre leginkább érdemes szegényebbek. A történelmi szubjektum önképzése szintén megrekedt.10 11 A „prédikátor értelmiség” fő típusai leképezték ugyan a korabeli magyar értelmiség mobilitásának fő tendenciáit, de mindinkább háttérbe szorult a Praxis pietatis angolszász típusú társadalmi moráljának kedvelt motívuma, mely szerint „Mihelyt reggel felserkensz, zárd be azon erősen szívednek ajtaját, hogy semmi világi gondolatok addig be ne férkezhessenek, mig Isten az első helyet abban el nem foglalja. így semminemű gonosz gondolat és akarat avagy bémenni nem mér szívedbe, avagy könnyebben kirekesztethetik, és a szív aztán azon az egész napon az istenes életnek és kegyességnek jószágával inkább illatozik.”11 Makkai László nagyon fontosnak tartja, hogy a puritán irodalomban többnyire az igazak vallják meg a hamisak bűneit, de nem farizeus módon mutogatva a bűnösökre, hanem vállalva a jókból és rosszakból verbuválódó közösség sorsát, a szenvedőkkel való szolidaritás, a „szenvedésre való magaelszánás” jegyében. Makkai szerint „a magyar puritanizmusban az együttérzés mint történelemszemlélet és életprogram egyszerre született meg”, de a sajátos magyar viszonyok következtében a történelemszemlélet (azaz a közösségi azonosságtudat) vált mérvadóvá, míg az életprogram (a szubjektum önképzése) fokozatosan elhalványult, azaz formalizálódott, a megújulni képes polgári fogódzók hiányában.12 13 így születtek meg a magyar reformáció irodalmára jellemző sajátos műfajok is, amelyeket összekötött az alkotás prófétai attitűdje és az örökös Izrael-keresés - a nemzetromlás tényének felmutatása, a nemzetnek mint keresztyéni értéknek a megvallása, és főleg a közbenjárás auktoriális gesztusa, fohászkodás és siratás, remény és reményteleség kettősségében. Megjelent itt az a „paraklétoszi szerephagyomány”, amely a maga teljességében - mint profanizálás és szakralizálás, mint jogászi védőbeszéd és mint egyházférfiúi könyörgés - Kölcsey Ferenc Himnusza ban teljesedett ki, és lezárta a reformáció prédikátori hagyományát, valamint megnyitotta a romantikus hazafelfogás és 1 3történelmi szubjektumképzés erkölcsi és szellemi horizontját. A 16-17. század irodalmát vizsgálva kiderül, hogy magyar nyelvterületen főleg felekezetekhez kötődő nemzettudatot kell feltételeznünk. A katolikus nemzettudat a Regnum Marianum eszmekörének keretében helyezkedik el, (melynek legkristályosabb formája a „Jézus országa” jezsuita gondolat), ennek párhuzamát ugyanúgy ki lehet mutatni a 16-17. század folyamán, mint a reformátori hagyományhoz köthető (főleg puritán) nemzettudatot. Érdemes hangsúlyozni, hogy Zrínyi Miklós Szigeti veszedelemének (1646) nemzetfelfogásában a „konfesszionális szembenállás” megtörik, azaz a felekezeti identitáson már felülemelkedikegyfajta „concordia Christiana”, amely paradox módon egészen a szekularizálódott nemzettudat fellépését előlegezi. A felekezetek feletti közösségeszmény lényege, hogy a magyarság fogyatkozását, megpróbáltatásait, vétkeit immár nem a hitbeli hovatartozásból (és nem is az aktuális politikai csoportosulásokhoz való, esetleg „bűnösen téves” besorolódásból) eredezteti, hanem a „közösséghez méltó” államszervezet hiányából, a satnya értéktudatból és érdekképviseletből, az érdekek szóródásából.14 így éppen a különféle közösségek egységesülése lesz az a vezérgondolat, 10 Tarnóc, 1978. p. 144-167. 11 Medgyesi, 1636. p. 168. 12 Makkai, 1978. p. 343. 13 Dávidházi, 1998; Szilas, 2005. 14 Bitskey, 2006. p. 49. 112
