Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
B. Etnografie
Svábok határhelyzetben Szilágyi Levente Az első világháborút követően az európai országok jelentős részének határrendszere (főként Közép-Kelet-Európában) - a nemzetállami ideológia elképzelései mentén - drasztikus mértékben átalakult. A magyar állam határait minden irányban módosították. A területek elvesztése felett érzett kollektív sokk az újonnan meghúzott határ mentén élőkben további nehézségekkel tetéződött, egymással rendkívül szoros gazdasági, szociális kapcsolatokat ápoló közösségek között, a határok konszolidálódásával, a kapcsolat gyakorlatilag megszűnt. A határkutatások során számos létező fogalom telítődött új tartalommal, illetőleg új fogalmak is születtek a határ, határrégió, határsáv, határvonal, határterület, államhatár, társadalmi határ, politikai határ, szimbolikus határ, periféria, határkultúra, határhasználat, határon átívelő egymásrautaltság (transborder interdependence) vagy etnikai határ. A határ A határ mint tudományos kutatási téma valószínűsíthetően Frederick Jackson Turner 1893-ban kiadott esszéjében jelent meg először. A szöveg nem csupán a történelmi-társadalomtudományi határkutatások alapja, hanem közel fél évszázadig meghatározta az interpretativ amerikai történetírás főbb diskurzusait is. A határ jelentősége Amerika történelmében az amerikai történeti gondolkodást legnagyobb mértékben befolyásoló munka. A határkutatások egy másik sarkalatos pontja volt, a 20. század első harmadában, a határok természetes és mestersége határokra történő felosztása és főként az e körül kialakuló egyre erősödő véleménykülönbségek és viták, melyeket Lucien Fébvre 1924-ben megjelent A Geographical Introduction to History című munkájával véglegesen időszerűtlenné tett. Fébvre után már senki nem tartozhatott az éppen érvényben lévő kutatási paradigmába, aki a határokat nem társadalmi csoportok által meghatározottnak tekintette. (Fébvre 1925: 299.) A határ nem szociológiai következményekkel járó térbeli tény, hanem olyan szociológiai tény, amely térbeli alakot ölt" — idézi Georg Simmelt Heinz Maus (Maus 1959: 185). A határ fogalmát eredetileg a földrajzi tér keretei közt fogalmazták meg, ám a norvég Fredrik Barth és tanítványai antropológiai megfogalmazása után nem csak hogy új jelentésekkel gazdagodott, de megváltozott a kutatási paradigma is, a politikai kérdésekről mint kizárás, áteresztés, hangsúly az etnikai csoportokra és ezek határaira esett. Az új paradigma követői új fogalomkészlettel operáltak, olyan fogalmak születtek mint a társadalmi határ, etnikai határ1, kulturális határ. Ezeknek a fogalmaknak politikai határhoz való kötöttsége pedig már csak egyike a lehetőségeknek, ugyanis a határok állandóságának és változtathatatlanságának megkérdőjelezése a fogalom területiségtől való elvonatkoztatását is magában foglalta (Corvesi 1999). Barth tanulmánya nem a politikai értelemben vett határkonfliktusokról szól, noha a „kulturális határ” fogalmába egyértelműen beletartozik a terület és a határ kérdése. Barth szerint: „A határok, melyekre nagy figyelmet kell fordítanunk, természetesen társadalmi határok is egyben, bár rendelkezhetnek területi megfelelővel is”, s még hozzáteszi, hogy „az etnikai csoportok nem feltétlenül vagy szükségképpen kell, hogy önálló területeket birtokoljanak” (Kürti idézi Barthot 2006: 29). Barthot követően gyakorlatilag megszűnt az unidiszciplináris határkutatás, a politkatudományokban, a földrajzhoz tartozó tudományágakban, mint a humángeográfia vagy az etnikai földrajz, a gazdaságtudományokban és főként a társadalomtudományokban (áramlászociológia, az antropológiai határtudomány) a többrétegű határ koncepciója vált uralkodóvá. 1 Az etnikai határokról kutatástörténetéről lásd bővebben Corvesi, Daniel: Nationalism, Boundaries, and Violence.In: Millennium: Journal of International Studies.. 1999. vol. 28, no. 3. 553-584. Satu Mare - Studii şi Comunicări, nr. XXV, 2008
