Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
Hámori Péter A példa hatása alatt a jelenlévőkből elemi erővel tör ki a felháborodás és megbotránkozás s mélyen megsértődve hangoztatták: »Mi nem vagyunk sem másodrendű katolikusok, sem másodrendű magyarok!« Mi magyar gör. katolikusok vagyunk, még életünk árán is annak valljuk magunkat, mert tudjuk, hogy a történelmi idők folyamán mi is éppoly önfeláldozással ontottuk a vérünket és hoztuk meg áldozatunkat a Hazáért, mint Annak bármely más felekezetű, vagy nemzetiségű polgára! Tűrhetetlen, hogy velünk: magyar gör. katolikusokkal ily mostohán és szeretetlenül bánjanak ebben a teljes feltámadásért és boldogabb jövőért küzdő országban! Magyar lelkünk teljes öntudatával, magyar szívünk minden dobbanásával tiltakozunk az ellen, hogy bennünket még a vértanűságra is kész magyarságunk mellett »ruszinnak«, »orosznak«, avagy »eománoknak« nevezzenek és hogy bennünket vallásunk miatt sérelmek érjenek. Kérjük a Tisztelendő Lelkész Urat, hogy eme tiltakozásunkat jegyzőkönybe foglalva minél előbb juttassa el az Erdélyi Bizottsághoz, hogy a mi tiltakozó állásfoglalásunk is segítse közelebb céljához az erdélyi hittestvérek magyar görögkatolikus mivoltának elismeréséért és a Hajúdorogi Püspökséghez leendő visszacsatolása érdekében megindított mozgalmat. Jegyzőkönyv a jelenlévők előtt felolvastatott és az abban foglaltakról jóváhagyólag vettek tudomást. Több tárgy nem lévén, lelkész-elnök az ülésen résztvevőketaz ősi gör. szertartáshoz való ragaszkodáskra és tevékeny katolikus életre buzdította, az ünnepi gyűlést berekesztette, mely a »Valóban méltó« eléneklésével rendben szétoszlott. Kmf. Aláírások Nagyméltóságú Püspök Úr, Kegyelmes Atyám! Mint a nagylétai egyházkerület esperese kötelességszerűen mély tisztelettel jelentem Nagyméltóságodnak, hogy a mai napon már harmadízben jelent meg nálam Érselénd, Csokaly, Érmihályfalva és más érmelléki magyar községek gör. kát. Egyházainak népes küldöttsége, és mint a hozzájuk legközelebb eső hajdúdorogi egyházmegyei esperes előtt, bejelentették nálam, hogy egyházközségeik, melyeket 1920-ban a nép megkérdezése nélkül csatoltak a román püspökséghez, most a hajdúdorogi magyar püspökséghez akarnak sürgősen visszatérni. Arra kértek tehát, hogy ezen elhatározásukat jutassam a főtisztelendő e. m. Főhatóságom magas tudomására, azon alázatos kérésük kíséretében, hogy a hajdúdorogi püspök úr Onagyméltósága a visszacsatolást a római Szentszéknél mielőbb kieszközölje, és nekik magyar görög katolikus papokat adjon. Ezzel kapcsolatban még bejelentették azt is, hogy amíg a visszacsatolás nem történik meg, ők nem fogadják el a nagyváradi román püspökség által részükre küldött román papokat, bezárják előlük a templomokat, és inkább ők maguk sem járnak addig az istentiszteletekre. Azt szeretnék tehát, ha addig is, míg a kérdés Rómában elintézést nyer, időnkint én küldjék ki a kerületemből egy-egy magyar papot hozzájuk szt. misét végezni. Ha pedig kérelmük nem teljesülhet, inkább valamennyien görög keletiek lesznek, de a nagyváradi román püspök hívei többi nem akarnak maradni. A küldöttséget határozott szavakkal megnyugtattam, hogy a visszacsatolás ügye törvényesen és igazságosan rendezve lesz, várják be tehát a felsőbb egyházi hatóság rendelkezését, s míg ez meg nem történik, semmiféle törvényellenes dologra ne ragadtassák magukat. Megmondtam azt is, hogy míg erre joghatóságot nem nyerünk, semmi estre sem mehetünk át a jelzett parochiákra misézni. De legyenek türelemmel, addig se hanyagolják el a templombajárást és bízzanak ügyük igazságos ügyük feltétlen győzelmében. Nagyméltóságú Püspök Úr! Az érmelléki parochiák híveinek egyre fokozódó nyugtalanságát és türelmetlenségét - úgy látszik - sikerült ugyan ideig-óráig lecsillapítanom, de olyan súlyosnak látom az ottani helyzetet, hogy a legsürgősebb intézkedésekre van szükség, ha ezeket a híveket megtartani és a skizmtól megoltalmazni óhajtjuk. Szentelő jobbjának csókolása mellet mély hódolattal vagyok Nagyiéta, 1942. március 17. 216
