Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
szolgálatot, ami olyan rövid idő alatt is annyira kedves lett előttetek, mert hiszen jobban értettétek, tehát általa jobban emelkedett a szívetek az Ég felé. Még ma is eszembe jut igen gyakran egykori kurátoromnak, a derék és egyeneslelkü Deák Ferencnek szava, mikor azt mondja: románul akármit is mondhat a mi papunk az oltárnál, Isten talán meghallgatja, de mikor azt mondja: »Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak«, kicsinynek-nagynak, még az árva gyermeknek is meghajlik a feje. Ha pedig románul mondja: »Capetele voastre Domnului sá-le plecaţi«, senki sem mozdul meg a templomban. Jól esik értesülnöm, hogy azóta már egykori püspökötök utódához, O Nagyméltóságához is fordultatok, most pedig az Apostoli Nuncius úrhoz terjesztettétek kéréseteket. De megmondhatom: egyelőre hiába tettétek, mert teljesítése még néhány havi haladékot fog szenvedni. Addig keresztényi türelemmel várni és tűrni kell. Huszonhárom év után még egy pár hónapot ki lehet bírni akár a tisztítótűzben is, ha tudjuk, hogy utána üdvösség következik. Itt pedig az fog következni. Nem ti vagytok az egyedüliek, kik nehezen várják a dolgok rendezését, s vannak még nálatok rosszabb helyzetben levők is. Erdélyben vagy 25 parókián még román pap vagy tanító sincs. De azoknak is vámiok kell. Fölvetették már a kérdést többfelől is, hogy miért volt az, hogy a románok bejövetele után, 1919-ben a pápa O szentsége mindjárt intézkedett, most pedig hónapok óta semmi sem történik. Hát először arra felelek, igaz-e, hogy semmi sem történt. Mert igen is, történt! A történtek közül bennünket, görögkatolikusokat az érdekel, hogy a bikszádi, mojszini és nikulai Sz. Bazil-rendi szerzeteseket már alája rendelték a Máriapócson élő magyar rendfőnöknek. A pápa O Szentsége erről már október 16-án intézkedett, megvalósulására idő kellett, s december 8-án következett be. Ebből látjuk, hogy Rómában gondolnak ránk és rendezni fogják egyházunk ügyeit. A kérdés másik részére pedig azt bálaszolom, hogy most egyházilag más a helyzet, mint 1919- ben volt. Megmondom, hogy miben. 1919-ben a hajdúdorogi püspökség székhelye, Nyíregyháza magyar uralom alatt maradt, Szatmár és környéke román uralom alá jutott. Minthogy ez[en] a területen magyar gör. kath. püspök nem volt, de még rutén sem, görögkatholikus egyházak pedig szinte egy napig sem lehetnek meg anélkül, hogy valamely egyházi főhatóság alá tartoznának, aki őket kormányozza, Róma kénytelen volt azonnal intézkedni, hogy Petét és a többi olyan egyházközséget, mely a hajdúdorogi püspökséghez tartozott, de törvényes püspökétől el volt vágva, alárendeljék a legközelebbi püspökségnek. így rendeltek bennünket alá ideiglenesen a nagyváradi püspöknek. Erre ti is emlékeztek, hiszen együtt voltunk benn Szatmáron, amikor az új püspök átvett minket. Most, mikor a románok Szatmár vidékét visszaengedni kényszerültek, nemcsak Pete és Szatmár vidéke jött vissza a hazához, hanem Nagyvárad és Nagybánya is, vagyis most parókiáink nincsenek elvágva püspökeiktől. Ha valamiben püspöki intézkedésre van szükség, Nagybányára lehet írni s fel is lehet utazni, ha szükséges. Nincs tehát olyan sürgős intézkedésre szükség, mint 1919-ben volt. Mert a nyelvi kérdés és a többiek, csak másodrendűek. Keresztelni, esketni, gyóntatni, áldoztatni akár magyar, akár román katholikus pap egyformán érvényesen tud; Krisztus Urunk nem tett különbséget a papjai között aszerint, hogy milyen nemzetbe tartoznak. Az ő Egyháza katholikus, azaz egyetemes, általános, minden kor, minden nép és minden állapotú ember számára való. Mikor a románok jöttek, Róma ideiglenesen rendelt titeket sok mással együtt a román püspökök alá. 1929-ben úgy látszott, hogy az az állapot, melyet a római és görög katholikus egyházra nézve is békeszerződés hozott, végleges marad. Ekkor átrendezte egész Romániát. A szatmári és nagyváradi római katholikus püspökségeket egybevonta, a szamosújvári püspökséget pedig kettéosztotta. így jutottatok ti, kedves volt híveim is a nagybányai püspökség joghatósága alá. Mások ismét a nagyváradinak, ismét mások a balázsfalvi érsekségnek lettek alárendelve, kik azon az állsáponton voltak - nekik ez volt a kedvező! - hogy aki görögkatholikus, az csak román vagy ruthén lehet. Most szerintünk és ti szerintetek is itt volna az ideje a történt hibákat kijavítani. Benneteket és sok mást is visszahozni a hajdúdorogi egyházmegye kebelébe, ahol a vallást nem keverik össze a nemzetiséggel, s a szertartásokat engedik olyan nyelven végezni, amely a népnek kedvesebb, amelyen át jobban tud Istenhez emelkedni. Az Apostoli Szentszék azonban - nekünk ugyan fájdalmasan, de mégis igen helyesen - arra az álláspontra helyezkedik, hogy amit 1929-ben végleges intézkedésként Biserica de sat şi politica. Izvoare privind istoria greco-catolicilor maghiari din Satu Mare, 1940-1944 213
