Szőcs, Péter Levente (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 23-24/1. (2006-2007)
Terdik Szilveszter: Károlyi Sándor építkezései az erdődi várban
Károlyi Sándor építkezései az erdődi várban TERDIK Szilveszter Dolgozatomban a történeti Szatmár megye talán legismertebb birtokosának, gróf Károlyi Sándornak (1669—1743.) a megbízásából és felügyelete alatt zajló építkezések közül az erdődi vár újjáépítését ismertetem. Művészettörténeti kutatásaim során figyeltem fel a Magyar Országos Levéltárban őrzött Károlyi család nemzetségi levéltárának rendkívül jó forrásadottságaira, melyben számos, az uradalmak 18. századi építkezéseire vonatkozó okmány maradt fönn, különösképpen Károlyi Sándor idejéből, aki kortársaihoz, és utódaihoz képest is nagyon lelkiismeretesen irányította a birtokain folyó munkálatokat.1 Uradalmait rendszeresen végiglátogatta, távolléte idejére aprólékos, sok másodrangúnak tűnő részletre is odafigyelő, írott utasításokat (memorialék, instructiók) hagyva alkalmazottainak. 2 A szorosan személyéhez kötődő források közül ki kell emelnünk a napi rendszerességgel vezetett naplóit, melyekben gyakran csak címszavakban, de az építési munkálatokról is megemlékezik.3 Sok, építkezésre vonatkozó adat a családtagjaival, vagy éppen alkalmazottaival folytatott levelezésében is fellelhető. A családi levéltárban gyakran megtalálható az épületkutatásokban megszokott források nagy mennyisége is: szerződések a mesterekkel, számadások, majd a kész épületek tanulmányozásához fontos és sok részletről tájékoztató inventáriumok. Néhány esetben épülettervek, rajzos instructiók is ránk maradtak.4 A kutatás egyrészt a barokk kori forrásanyagot teszi hasznosíthatóvá egy újabb régészeti feltárás számára, hiszen a 18. században még számos középkori részlet fellelhető volt; másrészt megkísérli a barokk kor építtetőjének és megrendelőjének szempontjait is bemutatni, mivel úgy tűnik, hogy gyakran nagyon tudatosan fogtak a korábbi épületek rendbetételéhez, nem ritkán család- vagy nemzettörténeti szerepüket hangsúlyozva, a folytonosság megőrzésének, vagy új hagyomány teremtésének az igényével. A vár a középkorban Erdőd az erdélyi Bükk-hegységben található, királyi erdőkre felügyelő ispánság központja volt a 13. században és a 14. század első felében. 1394-ben már biztosan a román eredetű, Nagy Lajos uralkodása alatt Moldvából visszatért Dragos vajda unokái, Szász fiai kapták máramarosi birtokaik mellé, akik az akkori birtokközpontról, Békékről már Béltekinek nevezték magukat.5 Szásznak csak ez a két fia, Balk (+1404) és Drág (+1400) tudott még a következő században is fennmaradó családot alapítani. Drág unokája Miklós (1434—1480) a 15. század közepén Drágfinak nevezte magát, és a családnak ez az ága a továbbiakban ezt a kettős, Bélteki Drágfi nevet használta. Balk fiai utód nélkül haltak el, így a 15. században magva szakad ennek az ágnak.6 Miklós fia és unokája, a család tekintélyét és vagyonát tovább növelték, Drágfi Bertalan (1447-1501) erdélyi vajda, János (1494—1526) pedig országbíró, zászlósúr, aki a mohácsi csatában vesztette életét, szintén az ország bárói között foglalt helyet.7 A vár a mezővárostól északra, a régebben Kiserdődnek nevezett rész felett, a Bükk-hegység egyik nyúlványán, annak a síksággal határos peremén fekszik, ahonnan kitűnő kilátás nyílik mind 1 Az 1760 és 1793 közötti évekre, valamint a 19. század elejére vonatkozóan azért is van sokkal kevesebb forrásunk Éble Gábor szerint, mert az 1880-as években Károlyi Tibor megbízásából egy hozzáncmértő levéltáros leselejtezte a gazdasági irattár nagy részét (mintegy kétvagonnyi iratot), amiből nagyon keveset mentettek át a család nemzetségi levéltárába. Ebié Gábor megjegyzése az olcsvai kápolnáról szóló iratok gyűjteményében. MOL K. cs. Lt. P 1507,18. d. 261/d.v. 2 Ezeket főképp Ebié Gábornak az 1880-as években készített iratmásolataiból írtam át, mert Károlyi Sándor autográf kéziratai gyakran nehezen olvashatók. MOL K. cs. Lt. P 1507. Eredetiek: P 1501. 3 Kiadásai: SZALAY 1865. Nincs meg minden év anyaga. Szalaynál: 1669—1698, 1703—1707, 1726-1735, 1740. Később előkerült még néhány részlet: 1698—1703. (kiadta: PÁSZTOR 1945), 1725. év (kiadta: ÉBLE 1902). 4 MOL K. cs. Lt. T 20. Részletes hivatkozások az egyes emlékeknél. 5 MAKSAI 1940, 88, 134. ENGEL 1996, I, 187. A Szász fiák 1365 után telepedtek Máramarosba, azt követően, hogy a szintén Magyarországról érkező Bogdán vajda miatt teljesen kiszorultak a hatalomból. MIHÁLYI 1900, 56-59, GYÖRFFY 1998,118-119. 6 Családfát közöl: NAGY 1858, II, 380—381. Ezt több ponton módosítja: ENGEL 2001. 7 A család tagjai a 14. század végétől ispáni és sok egyéb tisztet is betöltenek, egyre közelebb kerülve a bárósághoz: ENGEL 1996. I. Mátyás alatt már a bárók közé számítanak, amit II. Ulászló alatt megerősítenek: ENGEL 2003, 38, 46, 52. 1498-ban kapták az örökös bárói címet, bár ők már régen a mágnáscsaládok közé tartoztak: KUBINYI 1988, 152. Satu Mare — Studii şi comunicări, Seria Arheologie, XXIII-XXIV/1, 2006-2007
