Szőcs, Péter Levente (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 23-24/1. (2006-2007)
Terdik Szilveszter: Károlyi Sándor építkezései az erdődi várban
Károlyi Sándor építkezései a% erdődi várban ábrázolások segítségével (8-22. kép). Az 1739-es inventárium szerint az egész várat egy sánc övezte, melynek külső és belső oldalán is tölgyfából készült palánkkerítés volt, sorompóval és nagy kapuval. A déli oldalon nyíló főbejáratot az árok fölé ereszthető kapun át lehetett megközelíteni. A kapubejáróból egy négyszögletes udvarra lehetett jutni, melynek nyugati és keleti oldalában alapvetően pincék és granariumok voltak, de a nyugati felén cseléd és sütőház, valamint egyéb szolgaszállások is helyet kaptak, a keleti granarium előtt meg kisebb tároló „botocskák” épültek. Ezek déli végénél állt a két nagy kerek torony, alattuk pince. Az északi szárny udvar felé eső oldala árkádos kialakítású volt, nyugati végében a kúttal, valamint a kerek torony alatt a tömlöccel, míg az ENy-i torony földszintjén volt a konyha, a két torony közötti helyiségekben pedig az udvarbíró és a hajdúk laktak. A konyha előtt egy lépcső vezetett az első emeleti tornácra, amely csak a épület három traktusán volt kiépítve, a nyugati szárnyon hiányzott. A konyha felett volt egy kerek szoba, tőle délre egy kisebb szoba árnyékszékkel. A kerek szoba előtti pitvarból Kelet felé három szoba nyílt egymásba, majd egy kis folyosó, végül egy újabb szoba következett, amiből a tömlöc feletti kerek helyiségbe, vagyis a kápolnába lehetett jutni. Mindkét toronynak volt még egy-egy felső szobája, melyek a szobasorhoz képest egy emelettel voltak magasabban, és a tornyok falába rejtett lépcsőkön lehetett őket megközelíteni. A kápolna mellett is volt egy árnyékszék, mint ahogy a két nagy torony oldalában sem volt hiány a „szükséges helyekben”. A keleti traktuson a kápolna előtti szobából még öt szoba nyílt egymásba, melyek közül az utolsó Károlyi Sándor hálószobája volt, amelyből egy kis pitvaron keresztül a DK-i kerek torony egyik szobáját, valamint a fentebbi három szintet is meg lehetett közelíteni. A hálószobából Nyugat felé az előtérbe lehetett jutni, ahová a kaputorony lépcsője is feljött, valamint be lehetett menni a kaputoronyban lévő „ebédlő palotába”. Innen Nyugat felé haladva egy kisebb szoba, majd egy „új palota” következett, melyből az „új torony” szobája és felsőbb szintjei voltak megközelíthetők. A két nagy kerek torony szintosztása és formai megoldásai szinte egyformák voltak. A szobák belül általában lapos, vakolt, minden bizonnyal stukkóval díszített mennyezettel voltak ellátva, viszont a földszinten és a tornyokban több helyiség boltozva volt. Az épület külsejének az impozáns tetőméretek kölcsönöztek tekintélyt. Minden toronynak hatalmas, lanternás hagyma formájú sisakja volt106 (6, 22. kép). Egyedülálló megoldásnak számít, hogy a déli homlokzatra, az oldalfalakra építettek két timpanont, míg a központi kaputornyot és az ebédlőpalotát egy monumentális, kicsit nyomott arányú, óratoronyban végződő hagyma-idomú tetőzet fedte.107 A kapuhoz vezető híd elején két csúcsos őrbódé is állt. A vár téglalap alakú ablakai hatosztatú, .ólmozott üveggel voltak ellátva. A két nagy tornyon lőrések is voltak, míg a harmadik emeletükön a két rövidebb oldalán félköríves mezővel bővített fektetett téglalap alakú ablakok szerepeltek (az 1729- es terven ezt a formát mutatják, 4. kép), a felettük lévő szinten pedig a fakorlátos és faárkádos körüljáró következett. (Ez utóbbi mind a négy torony esetében megvolt). A tornyok falait tükrös felületű pilaszterek tagolták dór fejezetekkel és lábazatokkal. A jelek szerint az 1729-es terveken szerepelő gazdag vakolatdíszítés jóval szerényebb formában valósult meg. A kastély többi fala nem nagyon volt díszítve, csak az ablakokat övezte felül egyszerű profilú párkánnyal ellátott szalagkeret. Összességében elmondható, hogy Károlyi Sándor az újjáépítés folyamán az épület vár jellegét domborította ki, az épület már saját korában sem tűnhetett „modernnek”. Károlyi még egy olyan generációnak volt a tagja, amelyik megélt néhány háborút ezen a vidéken. Ráadásul még ekkor is lehetett félni a töröktől, vagy inkább a Moldva irányából betörő tatároktól, amint ő maga is említette a palánkhordással kapcsolatban. 1738. jún. 7-én így ír fiának, Erdődről: „... mind Károlyt, Erdődöt oly statusban találtam, hogy az egész tatár erejét magam is meg merném benne várni ...”. Ebből is látszik, hogy Károlyi Sándor a védelmi funkciót komolyan vette, bár a reprezentáció igénye is megmutatkozik az épület monumentális részletformáiban (pl. a meglehetősen tűzveszélyes tetők esetében).108 Az erdődi építkezésket vizsgálva úgy tűnik, hogy Károlyi Sándor az ország más vezető arisztokratákhoz képest meglehetősen archaikus építészeti fórmanyelvet részesített előnyben. Nem könnyű eldönteni, hogy személyes pragmatizmusából, takarékos szemléletéből eredeztethető elhatározásról van-e szó, vagy inkább szükség kovácsolta erényből, amikoris az építtető alig tudott 106 A kápolna- és a konyhatoronyé a 19. század folyamán már nem volt meg az ábrázolások tanúsága szerint, bár az 1803-ból származó akvarellen még látható. 8. kép. A Vasárnapi Újságban közölnek egy 1846-os nyomatot is az ENy-i irányból, melyen szintén hiányzanak már a sisakok. Vasárnapi Újság, 46 (1899), 512. 107 A 19. században már ez sem volt meg eredeti formájában. 108 MOL К cs It P 1507. 17. csomó (1735—1743.) В. I. c., 527r. 1729-ben még Barta Pál is beszámolt arról, hogy a tatár hírre a környék falvai képesek voltak elmenekülni. Lásd: Függelék: 2.2.24. 249
