Szőcs, Péter Levente (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 22/1. (2005)
Eszter Istvánovits: A császárkori kutatás története Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Eszter ISTVÁNOVITS voltak látványosak, mint a bronzkincsek vagy a honfoglaló veretek. A keltezésükkel és etnikai meghatározásukkal is hadilábon állt még a kutatás. Maga Jósa gyakorta La Téne ízlésűnek írja le a császárkori darabokat. Ami pedig az etnikai meghatározást illeti, természetesen a Hampel József-féle azonosítást alkalmazza, s panaszkodik: „a szarmata— hmnkori griff- és növény-inda-motivummal ellátott sffjdísfftésekre nálunk még nem akadtunk, míg tőlünk délre és nyugatra számos lelettel számolnak be. Úgy latsak, bogy hunn-s^armata elemek, nálunk nem tanyáztak.”* Amikor ezeket a sorokat 1900-ban leírta, valóban nem volt különösebben nagy számú császárkori lelet a múzeumban, azonban olyan fontos darabok lapultak köztük, mint pl. a Nyíregyháza—Lovaskaszárnya területén talált sírok mellékletei, köztük egy aranyfedlapos kétkarú fibula,* 9 az orosi ásólelet10 vagy a germán (vandál) területről, a megye keleti feléből származó kékesei11 vagy a tiszakanyári12 síregyüttes. Van azonban a császárkori kutatásnak egy olyan területe, mely nagyon sokat köszönhet Jósa Andrásnak: a halmos temetkezések kutatása. Rendszeresen és nagy érdeklődéssel foglalkozott a Szabolcs megyei halmokkal.13 A geszterédi kurgánokról a fentiekben már beszámoltam. Jósa András másik híres császárkori „halmos lelete” a gávai Kató-halomból került elő. Az itt elhantolt harcos sírját másodlagosan ásták bele egy korábbi kurgánba.14 Gyűrűs markolatú kardja a Kárpát-medencében ritkaságnak számít. Alighanem korábbi, sztyeppéi hazájából hozhatta magával tulajdonosa Sajnos a legtöbb halom megásása kevesebb eredménnyel járt. Többségüket teljesen kifosztották, s csupán egykét apró jel utal arra, hogy ott is császárkori temetkezést pusztítottak el a rablók. (Például a Bököny- Micske-pusztai kurgán vagy a Nyíregyháza—orosi Nyírj es—Névtelen-halom stb.).15 Ha a császárkori leletek nem is voltak olyan látványosak, mint a bronzkoriak vagy a honfoglalás koriak, annál gazdagabb volt a Jósa-gyűjtemény az V. századi leletekben. A világszerte ismert gávai, zalkodi, székelyi, vencsellői tárgyakhoz hasonló darabok azóta sem gyarapították múzeumunkat.16 A múzeumigazgató nemcsak begyűjtötte e tárgyakat, hanem példás gyorsasággal igyekezett ezeket közzé is tenni.17 Ennek köszönhetően a tárgyak túlnyomó többségének pontos bekerülési körülményeit is ismerjük. Az ún. Alispáni Jelentéseket18 évente, illetve félévente adta ki a vármegye alispánja. A Jelentésekben külön fejezetet szenteltek a múzeumügynek: az adott év gyarapodásairól, eseményeiről, tevékenységéről a múzeumigazgató írta meg az összefoglalót. Jósa András, majd utódja, Kiss Lajos múzeumában ezeket a jelentéseket rajzos leírókartonok egészítették ki (2—3. kép).19 E kartonokon több esetben fénykép is szerepel, Jósa András ugyanis elkészítette a gyűjtemény legértékesebb darabjainak felvételét, s egy-egy fotópéldánnyal ellátta a rajzos leírást. 1911-ben Jósa András mellé múzeumőrként kinevezték Kiss Lajost. A háború azonban közbeszólt, az új múzeumőrt behívták katonának, csak 1918-ban tért ismét vissza a nyíregyházi múzeumba.20 Mester és tanítványa így is közel 6 esztendeig dolgozott együtt.21 Nem véletlen, hogy a jó hagyományok — a leltárkönyv vezetése, a rajzos kartonok készítése stb. - Kiss Lajos alatt sem szakadtak meg. A császárkori gyűjtemény gyarapodott tovább, bár a publikációk száma megcsappant. Kiss Lajos igazgatósága alatt került be az Apagy—Peckés-tanyai leletegyüttes,22 mely szórványos volta ellenére is jelezte, hogy a Felső-Tisza-vidék császárkori telepanyagai eltérnek a Közép- és Dél- Alföldön megszokottaktól. Egyrészt megjelennek a közeli Dacia provincia importjai, másrészt «Jósa 1900.16. 9 Bóna 1986. 61. 14. kép. 10 Pető 1971. 11 Istvánovits-Kulcsár 1987/89. 55. - a korábbi irodalommal. '2 Jósa 1899. 27. 13 Jósa 1897. 14 Jósa 1915., Istvánovits 1984/86. 96-97. - a korábbi irodalommal. 15 Jósa 1897., Párducz 1950. 61-65. 16 Jósa 1897., Párducz 1950. 61—65. 17 Jósa András irodalmi munkásságára vonatkozóan lásd a Csallány Dezső által összeállított bibliográfiát: Jósa 1958a, illetve a napilapokban közzétett tanulmányainak gyűjteményét: Jósa 1958b., Jósa 1968., Jósa 1978. A bibliográfia és a hírlapi cikkek egy része olvasható a Jósa András Múzeum honlapján a web- könyvtárban http://jam.nyirbonc.hu/jam/archivum/biblio/indcx.html). 18 Szabolcsvármcgyc alispánjának jelentése a vármegye közigazgatásának évi állapotáról. 19 A Magyar Nemzeti Múzeum őre, Hampel József nem véletlenül állította példaképpen a többi múzeum elé épp a Szabolcs vármegyeit: Hampel 1871. Hampel József dolgozata látható a Jósa András Múzeum honlapján, a web-könyvtárban (http://jam.nyirbone.hu/konyvtar/E-konyvt.html). 3» Németh 1993. 360. Németh 1981. 22 Publikálására csak egy fél évszázad elteltével került sor: ISTVÁNOVITS 1990/92. 150
