Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
56 Dancu Pál püspöknek. Bazil püspök a Rómával való egység megvalósításának szándékával kezdte meg működését. Tervét titokban tartotta, mert nem akart azon elődeinek sorsára jutni, akiket a munkácsi vámrak székhelyükről elűztek. Felvette a kapcsolatot Lippay György egri püspökkel (1637-1642) s vele két éven keresztül titkos megbeszéléseket folytatott. Miután a tárgyalások sikerrel befejeződtek, Taraszovics az egri püspök akkori székhelyére, Jászára készült, hogy az egyesülési hitvallást letegye. Elindulása előtt 1640. december 13-án liturgiát végzett. Eközben a munkácsi várkapitány, Ballingh János katonáival berontott a templomba, a püspököt az oltár mellől elhurcolta és fogságba vetette. Ballingh szinte az utolsó pillanatban akadályozta meg az uniót, ami által a püspök oly kiváltságokhoz jutott volna, melyek őt a földesuraktól függedenítik. Azelőtt senki sem törődött a vámrak által bebörtönzött püspökök sorsával. Taraszovics kiszabadítása érdekében viszont nemcsak papjai, ruszin hívei, hanem az ország egyházi és világi vezetői, sőt az Apostoli Szentszék és III. Ferdinánd király (1637-1657) is közbeléptek.7 I. Rákóczi György fejedelemhez intézett, 1641 Szentháromság vasárnapján keltezett levelében, a Jászón tartózkodó egri püspök tiltakozik „Taraszovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök önkényes fogvatartása ellen..., az ellen hogy a szent oltár elől erőszakkal elragadták, és hogy még mindig a munkácsi várban tartják rabságban”.8 Homonnai Drugeth János országbíró, Ung és Zemplén megyék grófja, szintén I. Rákóczi György fejedelemhez intézett, 1641. június 9-én keltezett levelében „Marinics János görög katolikus főesperes, köznevén protopópa közbenjárására esdekli Taraszovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök szabadon bocsátását, sérelmezve azt az eljárást ahogy Ballingh János, az alárendelt várkatonákkal, fegyveresen lefogta a helyi Szent Miklós kolostorban a fentemlített püspököt, megzavarva ezzel ennek híveinek nyugalmát”. Egyúttal tiltakozik a görög katolikus papság zaklatása és a helyi birtokosok által történő mindennemű korlátozása ellen.9 I. Rákóczi György, a munkácsi vár tulajdonosa a püspököt szabadon bocsátotta ugyan, de még a király kérésére sem volt hajlandó megengedni, hogy székhelyére visszatérjen. Arra hivatkozott, hogy a munkácsi püspököket mindenkor a várurak helyezték tisztségükbe, vagy fosztották meg attól, tehát eljárása III. Ferdinánd király kegyúri jogait nem sérti. Taraszovics szabadulása után Bécsbe utazott, ahol a hitvallást letette (1642. július 12-én). Kérésére a király Kállóban lakást, valamint évi 200 Ft fizetést biztosított neki; a kállói és szatmári várkapitányokat utasította, hogy őt védelemben részesítsék, a környék birtokosait pedig felszólította, hogy jobbágyaikat az iránta való engedelmességre kötelezzék.10 A püspök élete végén, valószínűleg 1648 körül, ismeretien körülmények között visszatért Munkácsra. I. Rákóczi György több joggal is felruházta a püspököt. Ez a pozsonyi püspök (esztergomi érsek) által átírt 1648. augusztus 1-jén keltezett levélből is kitűnik, melyben I. Rákóczi György Királydaróci Debreczeni Tamásnak, mint ispánnak és Lővei Gergelynek mint várkapitánynak a következő utasításokat adja: „Munkácsi jószágunkban lakó Taraszovics Bazil nevű püspök talála meg Bennünket alázatos könyörgése által jelenté: hogy előtte az munkácsi vidéki névő orosz püspököknek... szabad volt magok eledelekre valót a folyó vizekben halásztatni, pedig az erdőkben tűzre és épületre való fát is, amikor nekik kellet vágniok; de mostan hűségtek mind víz élésétül s az erdőben is nem engedik élni sem a víz sem erdő hasznával. Megengedve alázatos könyörgésére, mostantól fogva ennek utána (...) hogy szabadon halásztathasson, maga élességére és szükségére Munkácson alól, Dávid házáig. Az erdőben is tűzrevalót vágathasson maga házához, s épületre valót is. Értésre adom tisztviselőinknek, tartozzanak czédulát adni róla. Azt parancsoljuk Hűségteknek ebbéli Kegyelmes annunciálásom révén, tartsa ahhoz magát, és annak uzusában semmit sem háborítsa, károsítsa, hanem engedje mind víznek élését a fönn megírt módon s formán az Exponensnek gyakorolni...”.11 Ezeknek az engedményeknek minden bizonnyal az volt a feltétele, hogy Taraszovicsnak az uniót legalábbis külsőleg meg kellett tagadnia. Ezt azért vállalta, hogy utódát ő jelölhesse ki. Utódául az unió legbuzgóbb apostolát, Parthén Péter bazilita szerzetest ajánlotta, sőt katedrálisa papjait meg is eskette, hogy mást helyette meg nem választanak.12 7 Szatmári püspöki levéltár, Protokollumok 8 Szatmári püspöki levéltár, Protokollumok 9 Hodinka: A munkácsi görög szert, püspökség okmánytára. Ungvár, 1911,100-103., 106., 109. sz. 10 Szatmári püspöki levéltár, Protokollumok 11 Hodinka: A munkácsi görög szert, püspökség okmánytára. Ungvár, 1911,110. sz. 12 Dr. Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története, Nyíregyháza, 1990, 99. o.
