Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
A munkácsi rutén püspökség helyzete a Rákosak korában 59 Parthén halála után (1665) Báthory Zsófia újból érvényesíteni akarta a munkácsi püspök kinevezésére vonatkozó igényeit. Az ügy Róma elé került. A Szentszék Szelepchény György esztergomi érseket (1666-1685) bízta meg az ügy tisztázásával. Szelepchény megkérdőjelezte a munkácsi püspökség létezését, amiután Róbna elállt a püspöki kinevezéstől.18 Ezzel szemben a király és Báthory Zsófia egyaránt ragaszkodott e nemlétezőnek tekintett püspökség betöltésének jogához, a papság viszont a választás jogát szerette volna érvényesíteni. Ennek következtében 25 év alatt (1665-1690) kilenc főpásztor adminisztrálta a püspökséget. Volosinovszki Joszifot I. Lipót király 1667-ben nevezte ki munkácsi püspöknek. Feltételezhetően Lengyelországból származott.Volosinovszki az unió őszinte híve volt, és mindent elkövetett hogy híveit rávegye arra, hogy az uniót elfogadják.19 A rutén jobbágyok parochiális dézsmafizetése ügyében, ezidőtájt az Ugocsa vármegyei nemesek a következőkkel fordultak az egyházmegyei és vármegyei hatóságokhoz: „...AD 1668 Die 16. Mardi. Mi Hartyáni János, Ms. Ugocsa V.megyének egyik V.ispánja, Vadászi Sigmond, Bicskey István szolgabírái, Lőrincz Sigmond, Pásztori Sigmond, Bogárdy Bálint, Rátoni István, Ravasztalyi János, Lengyel Mihlály úram /aki időközben meghalt/, Perde Gábor, Gidófalvi Márton, Balog István és Csépelyi László közös assesorok, ezen Ugocsa V.megyében lévő ortodox Ecclésiákban való prédikátorok instanciájokra és grémiomjaikra, ezen Ugocsa V.megyének Feketeardó nevű faluban Die 14. Februarii Anni Curentis 1668 celebraltatio törvényszékéből specialiter emittáltatván, ezen V.megyében lévő Feketeardó és Szászfalu nevű falvakban és miután az pogányok pusztulása és pestisnek gravissa miatt is elfogyott magyar jobbágyok hellyükben behozott idegeny oroszok által, aziránt való parochiális dézsmabeli proventionak elvitele, és meg nem adása véget, hogy az 1647. Esztendőbeli 17-es artikulusnak sententiája szerint törvényesen eligazítanok. És midőn az parsok egy részről az T.tes és M.gos Perényi familia mint földesurak, másrészről feljebb említett ortodox Ecclésák ministerei, de competenţi termino et loco saperinde professio, et immediate attactis certificaltatván, eusque adveniente mi előttünk compareáltanak, és mi is széket ülvén azon dézsmabeli proventusnak törvény szerint való igazításához nyúlni akartunk volna. Elsőbben mint kegyes Bírák az jó egyeséget tentáltuk, és az Urak és M.gok azon jó egyességnek is voltának, mellyen mi is Bírák megnyugodtunk, az abban felvett conditiót ez M.gok az fenn specificált Feketeardó és Szászfalu nevű falujokban lévő parochiákhoz járó, s eddig ki is szolgáltatott dézsmabeli proventust mindenekből következő országgyűlésig az oroszokkal meg adattjuk. Szintén azon jobbágyhellyekben éllt és lakott magyar jobbágyok adtak. Akkor osztán az M.gos országgyűlésben terjesztetvén, hogy lépjen conclusum, hogy továbbis meg kell adódni, abban semmi ellent nem tartunk, nem, azok alkalmaztatják vészont magokat; Nos itoque super praemissa praefatur de V.comitis Judicium et juratur assesor nostrorum coram nobis modo promisso facta, praesentes literas, nostras testimoniales ad Instantiam petitionem prottactorum, Familia Salicet Perényiana et D.no Praedicantium, jurium corundam factura pro cantela necessaris sub sigillis nostris judicialis autenticis comunitas et roboratas extradantet etconudendat comuni suadente Justitia. Data ín Feketeardó feria tertia proxima post Dominicani secundam Sacro-sancta et indivisibila Trinitatis Dieque ac eo Celebrationis sdis nos judiciaria. A.D. 1668. Subtractato”.20 Bereg vármegye nemesei nem nézték jó szemmel a Bécs által pártfogolt Volosinovszki működését. Báthory Zsófia pedig, aki nem volt hajlandó lemondani a püspökkinevezés jogáról, Volosinovszkit nem fogadta el. Helyette a jezsuiták közvetítésével Malachovszky János przemysli püspököt hívta meg munkácsi püspöknek (1671). Báthory Zsófia 1672. január 2-án kelt levelében közölte Lipót királlyal, hogy Malachovszkyt már bevezették a kolostorba. Lipót azonban Malachovszkyt nem erősítette meg, hanem útiköltséggel ellátva, visszaküldte Lengyelországba. Lehetséges, hogy ez az eljárás válasz is lehetett Báthory Zsófiának, a király által kinevezett Volosinovszky mellőzése miatt.21 Ennek utóda Mavrocordato Theo fán alig egy évig állt a püspökség élén. 1678-ban a királyhoz fordulva kérte hogy Rómába távozhasson, mert élete nincs biztonságban. Valószínűleg a bujdosó kurucok magatartásától rettent meg, akiknek élére 1678-ban Thököly Imre állt.22 Időközben Szelepchény érsek úgy ítélte, hogy az unitusoknak főpásztort kell adni, ezért prímási és metropolitai hatalmánál fogva Lipniczky János Jeromost 1681. december 13-án vikáriussá nevezte ki.23 18 Dr. Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története. 138. o. 19 Szatmári püspöki levéltár, Protokollumok 20 Hodinka: A munkácsi görög szert, püspökség okmánytára. Ungvár, 1911., 175, 187,195 sz. 21 Szántó Konrád: i.m. II. 287. o. 22 Hodinka: A munkácsi görög szert, püspökség okmánytára. Ungvár, 1911., 208 o. 23 Uo. 1911., 231.0.
