Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
A munkácsi rutén püspökség helyzete a Rákócziak korában Dancu Pál A munkácsi püspökség eredetére vonatkozóan semmiféle hiteles forrás nem áll rendelkezésre. Ezzel kapcsolatban számos elképzelés látott napvilágot. A ruszin egyháztörténészek jelentős része azt állította, hogy a munkácsi püspökség ősrégi: egyike a Szent Cirill és Metód által alapított püspökségeknek. Állításukat egyeden bizonyítékkal sem tudják azonban alátámasztani. Más egyháztörténészek szerint a püspökséget Koriatovics Teodor podoliai herceg alapította 1360- ban. A herceg szerzetesei a XV. század elején a Munkács melletti Csernekhegyen kolostort alapítottak Szent Miklós tiszteletére. Az ún. Koriatovics-féle adománylevél szerint a herceg Bubuliska és Lauka községeket a kolostornak ajándékozta.1 Erre az adománylevélre hivatkozik az a leirat, melyet a XVIII. században a Schönborn grófok számára állítottak ki. Ebben meg van említve, hogy „a csernekhegyi kolostort 1360. március 8-án alapította Koriatovics Teodor herceg az oroszughi területen, a kolostornak tizedet fizetvén minden hatósága alá vont híve”. Erre a levélre majd visszatérünk.2 Hodinka Antal, a rutének történetének neves kutatója szerint a munkácsi püspökség 1439-1445 között alakult, és annak első püspöke a Mátyás király oklevelében említett Pukács presbiter volt. Lukácsnak azonban még nincs joghatósága, hívei, megyéje, székesegyháza, katedrálisa; püspöki működése a kolostorra s legfeljebb az önként jelentkező papok felszentelésére terjed.3 A munkácsi birtokon, a XVI. században egymást váltogató tulajdonosok a kolostor kegyurainak tartották magukat. Számukra viszont a kegyúri jog a jobbágy feletti hatalom egyházi kifejezését jelentette, ezért úgy gondolták, hogy a kolostorral és annak lakóival szabadon rendelkezhetnek. Ezáltal, a püspöki joghatóság gyakorlását szinte lehetedenné tették. Nem akarták megengedni, hogy a püspökök az egyházközségeket látogassák, a papokat ellenőrizzék, őket anyagi természetű szolgáltatásokra kötelezzék, mert mindebben saját jogaik megsértését látták. 1 A püspökök a világi uralkodókhoz fordultak segítségért. Kérésüket eleinte maguk a királyok, majd a XVII. század kezdetétől a kassai főkapitányok, a püspöki joghatóságot támogató okiratot, ún. oltalomlevelet állítottak ki számukra. Ezekben felszólítják a földesurakat, hogy a főpásztorokat tisztségük gyakorlásában ne akadályozzák. A bécsi béke (1606) után az egyházmegye területének jelentős része Erdélyhez került; a munkácsi vár is az erdélyi fejedelmek magántulajdona lett. Ezért a püspökök kénytelenek voltak tőlük is működési engedélyt kérni. így kaptak püspöki kinevezést a munkácsi főpásztorok Bethlen Gábor (1613-1629), illetve I. Rákóczi György (1630-1648) fejedelmektől.4 Az 1596-os breszti unió által, a lengyelországi rutén papság Róma alá rendeltetett. Ezáltal felszabadult a jobbágysorból, megélhetése és lelkipásztorkodása biztosítottá vált. Hodinka szerint „ez az unió adta meg a hazai rutének szabadsághoz jutni vágyó püspökeinek is az eszmét, hogy az unióra törekedjenek”.5 A ruszinok uniója több lépcsőfokban valósult meg. Homonnai Drugeth György, Ung és Zemplén megye leghatalmasabb földesura, 1605-ben katolikus hitre tért. Jobbágyai zömmel ortodox ruszinok voltak. Mivel Lengyelországban is voltak birtokai, könnyen tudomást szerezhetett a breszti unióról. Drugeth meghívta Atanaszij Krupeckyjt, Przemysl keleti szertartású katolikus püspökét, hogy uradalmaiban az egyház egységének helyreállításán fáradozzék. Krupeckyj 1613 szeptemberében érkezett Magyarországra és azonnal megkezdte az uniós munkát, Ungvár és Homonna környékén az ottani papság körében. Állítólag ötven Homonna-környéki pap csadakozott az unióhoz, a várható előnyök reményében.6 Az újabb uniós kísérlet Taraszovics Bazil munkácsi püspök nevéhez fűződik. Taraszovics valószínűleg Lengyelországból került Munkácsra. I. Rákóczi György 1633-ban nevezte ki munkácsi 1 Szatmári püspöki levéltár, Protokollumok 2 Hodinka: A munkácsi görög-katholikus püspökség története, Bp. 1916., 225. o. 3 Hodinka: A munkácsi görög szert, püspökség okmánytára.Ungvár, 1911, 57., 63., 146. sz. 4 Hodinka: A munkácsi görög-katholikus püspökség története, Bp.1916., 258. o. 5 Litterae Soc. Jesu annorum duorum 1613-14. Lugduni 1619,149-153 o. 6 Szilágyi Sándor: Taraszovics Vazul vladika fogsága. Történelmi Társulat, 1884., 676. o. Satu Mare - Studii şi comunicări (Seria II Istorie-Etnografie-Artă), nr. XVII — XXI, 2000-2004
