Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
48 Balogh Géza makkoltatási lehetőségeik is vannak. A megtermelt javaikat a közeli Szatmár városában értékesíthetik, amely „jó két órányira lévén ezen helységhez”. 28 Feltűnő, hogy nincs említés a vámfizetés kötelezettségéről, pedig más, közeli helységek parasztjainak vallomásaiból tudjuk, hogy kellett híd és vásári vámot fizetni.29 Valószínű, hogy az írnok pontatlansága miatt nem jelenik meg e kötelezettség. Kedvezőek voltak a helyi feltételek az állattartáshoz, mivel „legeltető helyek bőven voltak”, 30 s az itatáshoz szükséges helyekben sem szűkölködtek. A földrajzi feltételek következtében — közvetien környéke síkvidék — szőlőhegyeik nincsenek, s gyümölcsöseik is kizárólag csak a házaik melletti kertekben. A település agrár jellegét erősítik meg a vallomások azon részei, amelyekből kitűnik, hogy sószállítással nem foglalkozhatnak, nádvágási lehetőségeik nincsenek, manufaktúra nincs, hajózható folyóvizük sem, ahol áruszállítással pénzt kereshetnének, „meszet nem égernek, mert matériájuk nincsen, szén égetéssel pedig nem élnek”.31 A házi mesterségek - szövés, fonás, fafeldolgozás - gyakorlását, fejlődését elősegíti, hogy erdőik, kenderáztató helyeik vannak. Településük és határuk haszonvételei mellett a megkérdezettek utalnak vallomásaikban a határukat ért hiányosságokra, károkra. Megemlítik, hogy szántóföldjeiket, mivel agyagosak, csak „négy jó ökörrel lehet szántani — a trágyát is megkívánja”;32 rétjeik egy része „sásas és kákás szénát terem”;33 legelőjük van elég „de nem igen hasznos, mivel kákából áll jobb része”; pénzkeresési lehetőségeik korlátozottak, mivel „szőlőhelyek és bányák közel nincsenek, vagy egyéb olyan helyek a hol kézi munkájokkal, avagy szekerezéssel pénzt kereshetnének”.34 A vallomásokban közvetve utalást találunk a jobbágyok használatában levő földterületek nagyságára is. Mint már említettem, a település határa 3 fordulóra van felosztva, s váltással az örökös jobbágyok elvehettek 18-24 pozsonyi mérőt,35 a szabad menetelűek pedig 12-20 pozsonyi mérőt.36 Kaszáló rétjeik az örökös jobbágyoknak 7-10 embervágó,37 míg a szabad menetelűeké 4-8 embervágó.38 „Sarjút pedig nem szoktak kaszálni a füvek egyenetlensége miatt”.39 A feudális termelési viszonyok egyik legsúlyosabb terhét a természetbeni kötelezettségek képezték. A mikolai jobbágyok helyzete ez alól kivételt képezett, mivel a „földesuraságnak sem adnak kilencedet avagy tizedet ezen helységekben, sem pedig urak helyett valami pénzbeli adót vagy valami olyas szolgálatot nem tesznek ... egyedül csak a királyi dézsmát fizetik”,40 de tudomásunk van arról, hogy a vármegye más helységeiben adnak kilencedet.41 Meglepetésként vehető számba a pusztatelekre vonatkozó kérdésre adott válasz. A többi helységekhez viszonyítva, igen magas az ember emlékezetétől fogva pusztáknak tudott telkek száma — számuk eléri a tizenötöt. Ezeknek nagy többségét maga a földesúr használja a hozzá tartozó appertinentiakkal együtt. Két esetben utalnak a kérdésre adott válaszok, arra hogya tulajdonos a használati jogot átengedte jobbágya részére. Mikolay Mihály telkét Varga Mihály nevű embere használja az appertinentiák nélkül, s a Korda családét Bányainé, Karikás Ferenc nevű embere használta appertinentia nélkül.42 A pusztatelkek egy része valószínű, hogy a falut körülvevő erdők irtásából származott, amelyeket a földesúr később erőszakosan elvett a jobbágyoktól. A fentebb bemutatott mikolai jobbágyok vallomásai a helység történelmében nagy jelentőségűek, mivel megrajzolják a XVIII, század második felének társadalmi, gazdasági viszonyait. Adatokkal szolgál a település sajátos természeti, történelmi körülményeire, az emberek életmódjára, a gazdálkodás természeti feltételeire. Megismerhetjük a gazdasági élet fejlettségi szintjét, korlátáit s a fennálló termelési viszonyokat, azt hogy milyen megélhetési lehetőségek adódtak a paraszti közösségek számára. 28 Uo. 3. o. 29 Lásd Józsefháza és Kispeleske helységek jobbágyainak vallomását. 3(1 Állami levéltár Szatmárnémeti; Mikola helység jobbágyainak vallomása Aktaszám 1159. 3. o. 31 Uo. 4. o. 32 Uo. 33 Uo. 34 Uo. 35 Uo. 5. o. 36 Uo. 37 Uo. 38 Uo. 39 Uo. « Uo. 7. o. 41 Uo. 42 Uo.
