Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
A. Istorie
46 Balogh Géza megoldásának szükségességét vetíti a politikai élet előterébe. A majorsági gazdálkodás fejlesztését szorgalmazó földesúri társadalom a jobbágyi kötelezettségek növelését szorgalmazza - az udvar viszont nem nézi jó szemmel az úrbéri terhek növelését, mivel fél, hogy a jobbágyság adófizetői ereje gyengül, csorbát szenved. Ez utóbbi törekvés - a jobbágyság sorsának javítása - a felvilágosult abszolutizmus népjóléti politikájának is része. Nem valamiféle forradalmi törekvés ez, hanem „... inkább csak a feudális társadalmi és politikai rendszer korszerűsítésére, legfőbb hibáinak kiküszöbölésére irányult, a lényeg megváltoztatása nélkül”.10 A mezőgazdaságban uralkodó, a fejlődést gátló feudális viszonyok feloldásának kérdéseiben „A felvilágosult abszolutizmus ugyanis a paraszti elégedetlenség fokozódását a feudális birtokosok egyéni túlkapásainak korlátozásával, az úr és a jobbágy közvetlen kapcsolat meglazításával, állami ellenőrzés alá helyezésével igyekezett meggátolni Európának éppen azokban a kevésbé fejlett zónáiban, ahol a polgárság gyenge volt és fejletlen, nem tudott fenyegető harcot indítani és nem óhajtott a parasztok élére állni, viszont ahol az ő gazdasági tevékenységére az új államnak mindinkább szüksége volt”.11 Mária Terézia, a „jóságos királynő”, harcba száll a nemességgel, amikor látja, hogy az kiváltságaihoz görcsösen ragaszkodik, s még az adófizetés vállalására sem tudja rábírni. 1765 után a rendi országgyűlések összehívása nélkül, rendeletek útján próbálja keresztülvinni célkitűzéseit, reformjait. A császári udvar részéről Raab udvari tanácsos kap megbízást arra, hogy Magyarország részére dolgozzon ki úrbéri szabályzatot, amit 1767. január 26-án magyar, latin és tót nyelven hirdettek ki.12 A királynő a helytartótanács felügyelete alatt működő biztosokat nevezett ki. A vármegyéket kerületekre osztották fel. Minden kerületbe szolgabírót, táblabírót s megfelelő nyelvtudású írnokokat küldtek, akik minden faluban megjelenve összehívták a bírót, az esküdteket, a falu öregeit és a földbirtokost vagy a képviselőjét. A parasztok képviselőit megeskették „hogy félelmet, haragot, szeretetet, egyéni hasznot, kárt stb. félretéve a feltett kérdésekre híven válaszolnak".13 A parasztok képviselői által elmondott eskü magyar nyelvű szövege a következő:14 „En, N.N. esküszöm az élő Istenre, tellyes szent Háromságra, Atya, Fiú Szent Lélek Istenre, Szeplőtelen Szűz Máriára és Istennek minden szentéire, hogy én fére tévén mindennemű félelmet, haragot, szeretetet magam saját hasznát avagy kárát és akármi kigondolható emberi tekintetet, mind azokra, amellyekre kérdendő leszek, igazán felelek, mind magam, mind más itt lakosoknak birtokát és akárminémü javait, kárait vagy fogyatkozásait ezen helységnek igazán megvallom és legkisebbet is amennyire tudom el nem tagadok. Isten engem úgy segéljen, etc.” A kiküldött biztosok országszerte, egységesen a települések képviselőihez, a megkérdezettekhez a következő kérdéseket intézték:15 „Vagyon-é mostanság urbárioma ezen helységnek? Ha vagyon, minémű az? Mennyi időiül fogva hozatott bé? Ha urbárioma nincsen, a jobbágyi kötelességet teszik-é contractus szerint, mind a jobbágyok, mind a zsellérek? Mennyi ideje már annak, hogy ezen bévett szokás kezdődött avagy contractusra lépett ezen helység az földesurasággal? Nem de nem ezen mostani urbariom avagy contractusnak tétele előtt is voltak mások, és ha voltak, minémüek, és mikor kedződött ezen mostani szokásban lévő kötelességnek praestatiója? Ahol urbariomok vagy contractusok nincsenek, mibűi álló a jobbágyságnak és zselléreknek adózása és kötelessége, aki mostanság szokásban vagyon? Mikor és mi módon hozattatott bé azon kötelesség és adózás? Minémü haszonvételei vannak ezen helységnek és határjának? Avagy ellenben minémü károk szokták közönségesen érni őtet és határját? Hány és minémü hold szántóföldje és rétje vagyon egy egész házhelyes gazdának? És hány pozsonyi mérőt vethet egyik-egyik hold szántóföldjébe? Nem de nem a rétjein sarjút is kaszálhat-é? Minémü és hány napi munkát vitt egy-egy gazda eddig végben, és hány vonó marhával? És amidőn a robotra mentek és visszajöttek, beszámoltatott-é azon járás-kelésnek ideje is a napi számhoz? 10 Kosáry Domokos, Újjáépítés és polgárosodás, Bp., 1990, 151. o. " Uo. 12 Acsády Ignác, A magyar jobbágyság története, Bp., 1948, 294. o. 13 Udvari István, Ruszinok a XVIII, században. Történelmi és művelődési tanulmányok, Nyíregyháza, 1992, 257. o. 14 Takács Péter - Udvari István, Zemplén megyeijobbágyvallomások aţ úrbérrendezés korából, III, Nyíregyháza, 1998, 7. o. 15 Uo. 8. o.
