Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
C. Artă
370 Almási Tibor Szolnay Sándor biztató szavai annál is fontosabbak voltak Papp Aurél számára, mivel - mint egyik levelében tájékoztatja — „Kolozsvárra szeretném összpontosítani a szindikátus aktivitását (...) Én most készítettem az Alapszabályokat, s minden írást, ami a többi alakulatok (...) megteremtéséhez kellenek ...”.10 A szakbizottságok által megfogalmazott — a fentebbi levélben is emlegetett — alapelvek minden csoportja a művészeti szféra egyik vagy másik területét érintette, egységükben pedig az erdélyi és bánsági képzőművészet jövőjét kellett volna megalapozzák. A Műpártolók Egyesülete arra lett volna hivatott, hogy széles körben támogassa a művészeti ízlésnevelést. A Műpártoló Egyesülettel szorosan együttműködő Művés%s%övetke%et legfontosabb feladatát, a képzőművészek részére szükséges anyagok (vászon, festék, keret, stb.) beszerzésében és értékesítésében határozták meg. A művészkongresszust követő események alapján, külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az erdélyi és bánsági képzőművészeket egyetlen szervezetbe tömöríteni szándékozó kísérlet sikere vagy kudarca lényegében a személyes hozzáálláson, az alkotók egyéni magatartásán áll vagy bukik majd. E tévhiedelem kialakulását maga Papp Aurél is táplálta. írásaiban, leveleiben a művész számtalanszor hangot adott annak a véleményének, hogy nagyszabású terve keresztülvitelét maguk a művészek akadályozták. Az igazság azonban az, hogy az alkotók közötti nézetkülönbségek, az esetek döntő többségében nem személyes indíttatásúak voltak, hanem a kor társadalmi-gazdasági valóságának következményeiként kerültek felszínre. A kongresszuson megválasztott vezetőségi-bizottság nevében, Papp Aurél által, összeállított jelentés öt pontban foglalta egybe a „mi művészetünkben” érezhető krízis okait: 1. a hatóságok nemtörődömsége és közömbössége a külföldről beözönlő tárgyak, hamisítványok vagy az országba becsempészett képzőművészeti alkotások kérdésében, 2. a hazai művészek nem kielégítő támogatása, 3. a kiállítások rendszertelensége, 4. a komoly és objektív kritika hiánya, 5. ennek nyomán, az emberek ízlésnevelésének alacsony színvonala. A művészek szakszervezete és az alárendelt egyesületek megteremtését mindazonáltal Papp Aurél mégis a kollégák „jóakaratának” megnyerésével próbálta keresztülvinni. Alkotótársai közül az egyetlen, aki azonosulni tudott erőfeszítésével és konkrét lépéseket is tett a szervezkedés irányába, a kolozsvári Szolnay Sádor volt. Szolnay 1936 júliusában írja Papp Aurélnak: „Nem tudom, hogyan tudja összehozni a művészeket, amikor művészi felfogásban olyan nagy eltolódások vannak, mint nálunk. Vannak még Munkácsytanítványok, aztán naturalisták, impresszionisták, klasszikusok, sőt egészen fiatalok, akik a nekik jobban megfelelő legmodernebb irányokat képviselik...”.11 Amikor a szervezés nehézségeitől megtorpanó Szolnay Sándor már-már lemondó belenyugvással készült feladni minden reményt, Papp Aurél a rá jellemző lángolással hitet tett a mellett, hogy a közös összefogás meg kell hozza gyümölcsét. „Hiszem és vallom — írja —, hogy segítségemre fognak jönni románok és magyarok egyaránt, akik kéz-kezet fogva segíteni fognak minket művészeket, hogy nem csak az irodalmi és színészet!, hanem a képzőművészeti erdélyi és bánáti kultúrát is mentsük meg az elposványoscdástól”.12 Mivel a nagybányai művészkongresszus sikertelensége — Papp Aurél véleménye szerint egyértelműen — az erdélyi és bánáti román alkotók távolmaradásának tudható be, a festőművész kísérletet tett arra, hogy felvegye a kapcsolatot a román szellemi élet azon befolyásos képviselőivel, akik hajlandóságot mutattak a reformjavaslatok támogatására: „Én már írtam ez irányban Temesvárra, hogy az általam kiszemelt román kultúremberek csatlakozását megnyerjük. S ez volna Dr. Cosma Aurél ( a Luceafărul szépirodalmi és művészeti folyóirat szerkesztő tulajdonosa) és Ştefănescu szebeni tanár megnyerése, akik közül az egyik igen befolyásos politikus, a másik pedig jó szemű művészeti író. Mindkettő nagy műveltségű ember és művészetszerető, s ha ezek mellé meg tudjuk nyerni Bánffy (Miklós) grófot is, s mindhármat díszelnöknek, akkor a mi ügyünk készen volna”13 — szól a levél Szolnay Sándornak. A képzőművész szakszervezet díszelnökeinek kijelölése mellett, Papp Aurél mielőbb fedél alá akarta hozni Kolozsváron a szövetkezet ügyét is. Az eredeti elképzelés szerint a szövetkezet vezetését Papp Aurél jó barátjára, Szentimrei Jenőre akarta bízni, de a jeles író, érthető módon visszutasította az amúgy megtisztelő hatáskör betöltését. Családi nehézségekre 10 Murádin Jenő, Szolnay Sándorét Papp Aurél 1936-os Aw/ezéscből, ÚTUNK., 1969. január 17. " Uo. 12 Uo. » Uo.
